Psaumes 102
1 Prière du malheureux, lorsqu’il est accablé et qu’il répand sa plainte devant Yahweh. Yahweh écoute ma prière, et que mon cri arrive jusqu’à toi.
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
2 Ne me cache pas ton visage, au jour de ma détresse; incline vers moi ton oreille, quand je crie, hâte-toi de m’exaucer.
Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
3 Car mes jours s’évanouissent comme en fumée, et mes os sont embrasés comme par un feu.
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
4 Frappé comme l’herbe, mon cœur se dessèche; j’oublie même de manger mon pain.
Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
5 A force de crier et de gémir, mes os s’attachent à ma chair.
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
6 Je ressemble au pélican du désert, je suis devenu comme le hibou des ruines.
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
7 Je passe les nuits sans sommeil, comme l’oiseau solitaire sur le toit.
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
8 Tout le jour mes adversaires m’outragent, mes ennemis furieux jurent ma ruine.
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
9 Je mange la cendre comme du pain, et je mêle mes larmes à mon breuvage,
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
10 à cause de ta colère et de ton indignation, car tu m’as soulevé et jeté au loin.
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
11 Mes jours sont comme l’ombre qui s’allonge, et je me dessèche comme l’herbe.
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
12 Mais toi, Yahweh, tu es assis sur un trône éternel, et ta mémoire vit d’âge en âge.
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
13 Tu te lèveras, tu auras pitié de Sion, car le temps de lui faire grâce, le moment fixé est venu.
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
14 Car tes serviteurs en chérissent les pierres, ils s’attendrissent sur sa poussière.
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
15 Alors les nations révéreront le nom de Yahweh, et tous les rois de la terre ta majesté,
És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
16 parce que Yahweh a rebâti Sion; il s’est montré dans sa gloire.
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
17 Il s’est tourné vers la prière du misérable, il n’a pas dédaigné sa supplication.
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
18 Que cela soit écrit pour la génération future, et que le peuple qui sera créé célèbre Yahweh,
Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
19 parce qu’il a regardé de sa sainte hauteur, parce que Yahweh a regardé des cieux sur la terre,
Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
20 pour écouter les gémissements des captifs, pour délivrer ceux qui sont voués à la mort,
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
21 afin qu’ils publient dans Sion le nom de Yahweh, et sa louange dans Jérusalem,
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
22 quand s’assembleront tous les peuples, et les royaumes pour servir Yahweh.
Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
23 Il a brisé ma force sur le chemin, il a abrégé mes jours.
Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
24 Je dis: Mon Dieu, ne m’enlève pas au milieu de mes jours, toi, dont les années durent d’âge en âge.
Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
25 Au commencement tu as fondé la terre, et les cieux sont l’ouvrage de tes mains.
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
26 Ils périront, mais toi, tu subsistes. Ils s’useront tous comme un vêtement; Tu les changeras comme un manteau, et ils seront changés:
Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
27 mais toi, tu restes le même, et tes années n’ont pas de fin.
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
28 Les fils de tes serviteurs habiteront leur pays, et leur postérité sera stable devant toi.
A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
