Job 8
1 Alors Baldad de Suhé prit la parole et dit:
Felelt a Súachbeli Bildád és mondta:
2 Jusques à quand tiendras-tu ces discours, et tes paroles seront-elles comme un souffle de tempête?
Meddig beszélsz efféléket? hatalmas szél szádnak mondásai!
3 Est-ce que Dieu fait fléchir le droit, ou bien le Tout-Puissant renverse-t-il la justice?
Vajon Isten jogot ferdít-e, avagy igazságot ferdít-e a Mindenható?
4 Si tes fils ont péché contre lui, il les a livrés aux mains de leur iniquité.
Ha fiaid vétkeztek ellene, odabocsátotta őket bűnük kezébe.
5 Pour toi, si tu as recours à Dieu, si tu implores le Tout-Puissant,
Ha te keresve fordulnál Istenhez s a Mindenhatóhoz könyörögnél;
6 si tu es droit et pur, alors il veillera sur toi, il rendra le bonheur à la demeure de ta justice;
ha tiszta és egyenes vagy: bizony most virrasztana feletted s békét adna igazságos hajlékodnak;
7 ton premier état semblera peu de chose, tant le second sera florissant.
s ha csekély volt múltad, a te jövőd felette nagy lesz.
8 Interroge les générations passées, sois attentif à l’expérience des pères: —
Mert kérdezd csak az előbbi nemzedéket s figyelj őseik kutatására;
9 car nous sommes d’hier, et nous ne savons rien, nos jours sur la terre passent comme l’ombre; —
mert mi tegnapiak vagyunk és nincs tudomásunk, mert árnyék napjaink a földön!
10 ne vont-ils pas t’enseigner, te parler, et de leur cœur tirer des sentences:
Nemde ők oktatnak majd téged, megmondják neked és szivökből fakasztanak szavakat:
11 « Le papyrus croît-il en dehors des marais? Le jonc s’élève-t-il sans eau?
Magasra nő-e a sás mocsár nélkül, nagyra-e a káka víz híján?
12 Encore tendre, sans qu’on le coupe, il sèche avant toute herbe.
Még rügyében van, le nem szakítható, és minden fűnél előbb szárad el.
13 Telles sont les voies de tous ceux qui oublient Dieu; l’espérance de l’impie périra.
Ilyenek az útjai mind az Istenről feledkezőknek s az istentelennek reménye elvész.
14 Sa confiance sera brisée; son assurance ressemble à la toile de l’araignée.
A kinek megszakad a bizodalma és pókháló a menedéke;
15 Il s’appuie sur sa maison, et elle ne tient pas; il s’y attache, et elle ne reste pas debout.
rátámaszkodik házára, de meg nem áll, hozzá kapaszkodik, de nem marad meg.
16 Il est plein de vigueur, au soleil, ses rameaux s’étendent sur son jardin,
Nedvében álló ő a nap előtt, s kertjén túl tejed a hajtása;
17 ses racines s’entrelacent parmi les pierres, il plonge jusqu’aux profondeurs du roc.
kőhalmon fonódnak össze gyökerei, kőházat szemel ki magának.
18 Si Dieu l’arrache de sa place, sa place le renie: Je ne t’ai jamais vu.
Ha kipusztítják helyéből, megtagadja őt: nem láttalak!
19 C’est là que sa joie se termine, et du même sol d’autres s’élèveront après lui. »
Lám, az az útjának a vígsága s a porból mások sarjadnak ki.
20 Non, Dieu ne rejette pas l’innocent, il ne prend pas la main des malfaiteurs.
Lám, Isten nem veti még a gáncstalant s nem fogja kézen a gonosztevőket.
21 Il remplira ta bouche d’éclats de rire, et mettra sur tes lèvres des chants d’allégresse.
A míg nevetéssel tölti szájadat s ajkaidat rivalgással,
22 Tes ennemis seront couverts de honte, et la tente des méchants disparaîtra.
gyűlölőid szégyent öltenek, s nincs meg a gonoszoknak sátra.
