Job 6
1 Alors Job prit la parole et dit:
Jób pedig felele, és monda:
2 Oh! S’il était possible de peser mon affliction, et de mettre toutes ensemble mes calamités dans la balance!...
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
3 Elles seraient plus pesantes que le sable de la mer: voilà pourquoi mes paroles vont jusqu’à la folie.
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
4 Car les flèches du Tout-Puissant me transpercent, et mon âme en boit le venin; les terreurs de Dieu sont rangées en bataille contre moi.
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
5 Est-ce que l’onagre rugit auprès de l’herbe tendre? Est-ce que le bœuf mugit devant sa pâture?
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
6 Comment se nourrir d’un mets fade et sans sel, ou bien trouver du goût au jus d’une herbe insipide?
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
7 Ce que mon âme se refuse à toucher, c’est là mon pain, tout couvert de souillures.
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
8 Qui me donnera que mon vœu s’accomplisse, et que Dieu réalise mon attente!
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
9 Que Dieu daigne me briser, qu’il laisse aller sa main et qu’il tranche mes jours!
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
10 Et qu’il me reste du moins cette consolation, que j’en tressaille dans les maux dont il m’accable: de n’avoir jamais transgressé les commandements du Saint!
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
11 Quelle est ma force, pour que j’attende? Quelle est la durée de mes jours, pour que j’aie patience?
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
12 Ma force est-elle la force des pierres, et ma chair est-elle d’airain?
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
13 Ne suis-je pas dénué de tout secours, et tout espoir de salut ne m’est-il pas enlevé?
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
14 Le malheureux a droit à la pitié de son ami, eût-il même abandonné la crainte du Tout-Puissant.
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
15 Mes frères ont été perfides comme le torrent, comme l’eau des torrents qui s’écoulent.
Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
16 Les glaçons en troublent le cours, la neige disparaît dans leurs flots.
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
17 Au temps de la sécheresse, ils s’évanouissent; aux premières chaleurs, leur lit est desséché.
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
18 Dans des sentiers divers leurs eaux se perdent, elles s’évaporent dans les airs, et ils tarissent.
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
19 Les caravanes de Théma comptaient sur eux; les voyageurs de Saba espéraient en eux;
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
20 ils sont frustrés dans leur attente; arrivés sur leurs bords, ils restent confondus.
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
21 Ainsi vous me manquez à cette heure; à la vue de l’infortune, vous fuyez épouvantés.
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
22 Vous ai-je dit: « Donnez-moi quelque chose, faites-moi part de vos biens,
Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
23 délivrez-moi de la main de l’ennemi, arrachez-moi de la main des brigands? »
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
24 Instruisez-moi, et je vous écouterai en silence; faites-moi voir en quoi j’ai failli.
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
25 Qu’elles ont de force les paroles équitables! Mais sur quoi tombe votre blâme?
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
26 Voulez-vous donc censurer des mots? Les discours échappés au désespoir sont la proie du vent.
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
27 Ah! Vous jetez le filet sur un orphelin, vous creusez un piège à votre ami!
Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
28 Maintenant, daignez vous retourner vers moi, et vous verrez si je vous mens en face.
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
29 Revenez, ne soyez pas injustes; revenez, et mon innocence apparaîtra.
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
30 Y a-t-il de l’iniquité sur ma langue, ou bien mon palais ne sait-il pas discerner le mal?
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
