Job 33
1 Maintenant donc, Job, écoute mes paroles, prête l’oreille à tous mes discours.
Azonban halljad csak, Jób, beszédemet és mind a szavaimra figyelj.
2 Voilà que j’ouvre la bouche, ma langue forme des mots dans mon palais,
Íme, kérlek, megnyitottam számat, nyelvem megszólalt ínyemen.
3 mes paroles partiront d’un cœur droit, c’est la vérité pure qu’exprimeront mes lèvres.
Szívem egyenessége az én mondásaim, s a tudást tisztán mondják meg ajkaim.
4 L’esprit de Dieu m’a créé, le souffle du Tout-Puissant me donne la vie.
Isten szelleme alkotott engem, s a mindenható lehelete éltet engem.
5 Si tu le peux, réponds-moi; dispose tes arguments devant moi, tiens-toi ferme.
Ha teheted, válaszolj nekem, sorakozz elém, állj ki.
6 Devant Dieu je suis ton égal, comme toi j’ai été formé du limon.
Lám, én olyan vagyok Isten előtt, mint te magad, agyagból szakasztattam én is.
7 Ainsi ma crainte ne t’épouvantera pas, et le poids de ma majesté ne peut t’accabler.
Íme, az én rettenésem nem ijeszt téged, és nyomásom nem nehezül rád.
8 Oui, tu as dit à mes oreilles, et j’ai bien entendu le son de tes paroles;
Ugyancsak mondottad füleim hallatára, és szavak hangját hallottam:
9 « Je suis pur, exempt de tout péché; je suis irréprochable, il n’y a pas d’iniquité en moi.
Tiszta vagyok, bűntett nélkül, mocsoktalan vagyok és nincs bűnöm;
10 Et Dieu invente contre moi des motifs de haine, il me traite comme son ennemi.
lám, ürügyeket talál ki ellenem, tekint engem a maga ellenségének;
11 Il a mis mes pieds dans les ceps, il surveille tous mes pas. »
karóba teszi lábaimat, megvigyázza mind az ösvényeimet.
12 Je te répondrai qu’en cela tu n’as pas été juste, car Dieu est plus grand que l’homme.
Lám, ebben nincs igazad, felelem neked, mert halandónál nagyobb az Isten.
13 Pourquoi disputer contre lui, parce qu’il ne rend compte de ses actes à personne?
Miért pöröltél ellene, hogy semmi szavával nem felel?
14 Pourtant Dieu parle tantôt d’une manière, tantôt d’une autre, et l’on n’y fait pas attention.
Mert egyszer beszél Isten, meg kétszer – nem látja meg.
15 Il parle par des songes, par des visions nocturnes, quand un profond sommeil pèse sur les mortels, quand ils dorment sur leur couche.
Álomban, éjjeli látományban, mikor mély álom esik az emberekre, szendergéskor a fekvőhelyen:
16 A ce moment, il ouvre l’oreille des hommes, et y scelle ses avertissements,
akkor megnyilatkozik az emberek füle előtt és fenyítésükre pecsétet tesz,
17 afin de détourner l’homme de ses œuvres mauvaises, et d’écarter de lui l’orgueil,
hogy eltávolítsa az embert attól a mit tett s a férfiú elől a gőgöt eltakarja,
18 afin de sauver son âme de la mort, sa vie des atteintes du dard.
visszatartsa lelkét a sírveremtől, és életét attól, hogy fegyver által ne múljék ki.
19 Par la douleur aussi l’homme est repris sur sa couche, quand une lutte continue agite ses os.
S büntettetik fájdalom által fekvőhelyén, meg csontjainak legtöbbje állandóan;
20 Alors il prend en dégoût le pain, et il a horreur des mets exquis,
s undorrá teszi előtte élete a kenyeret és lelke a kívánatos ételt.
21 Sa chair s’évanouit aux regards, ses os qu’on ne voyait pas sont mis à nu.
Húsa lefogy, úgy hogy láthatatlan, s lekopasztattak csontjai, melyeket nem láttak;
22 Il s’approche de la fosse, sa vie est en proie aux horreurs du trépas.
s közeledett lelke a veremhez és élete a halálthozókhoz.
23 Mais s’il trouve pour intercesseur, un ange entre mille, qui fasse connaître à l’homme son devoir,
Ha van mellette szószóló angyal, ezer közül egy, hogy valljon az ember mellett egyenességéről:
24 Dieu a pitié de lui et dit à l’ange: « Epargne-lui de descendre dans la fosse, j’ai trouvé la rançon de sa vie. »
akkor megkegyelmez neki és mondja: nehogy a verembe szálljon, mentsd föl, találtam váltságot!
25 Sa chair alors a plus de fraîcheur qu’au premier âge, il revient aux jours de sa jeunesse.
Duzzad a húsa az ifjú erőtől, visszatér fiatal kora napjaihoz.
26 Il prie Dieu, et Dieu lui est propice; il contemple sa face avec allégresse, et le Très-Haut lui rend son innocence.
Fohászkodik Istenhez, és kedvesen fogadja, riadás közt látja színét és viszonozza az embernek az ő igazságát.
27 Il chante parmi les hommes, il dit: « J’ai péché, j’ai violé la justice, et Dieu ne m’a pas traité selon mes fautes.
Éneket mond az emberek előtt és szól: vétkeztem, az egyenest elgörbítettem, de nem bánt velem hasonlóan;
28 Il a épargné à mon âme de descendre dans la fosse, et ma vie s’épanouit à la lumière! »
megváltotta lelkemet, nehogy a verembe szálljon, és életem láthatja a világosságot.
29 Voilà, Dieu fait tout cela, deux fois, trois fois, pour l’homme,
Lám, mindezeket míveli Isten, kétszer, háromszor a férfival;
30 afin de le ramener de la mort, de l’éclairer de la lumière des vivants.
hogy visszahozza lelkét a sírveremből, hogy megvilágosodjék az élet világosságában.
31 Sois attentif, Job, écoute-moi; garde le silence, que je parle.
Figyelj, Jób, hallgass rám, légy csendes, majd beszélek én!
32 Si tu as quelque chose à dire, réponds-moi; parle, car je voudrais te trouver juste.
Ha vannak szavaid, válaszolj nekem, beszélj, mert kívánom, hogy igazoljalak;
33 Si tu n’as rien à dire, écoute-moi; fais silence, et je t’enseignerai la sagesse.
ha nincsenek, hallgass te reám, légy csendes, és majd tanítlak bölcsességre.
