Job 31
1 J’avais fait un pacte avec mes yeux, et comment aurais-je arrêté mes regards sur une vierge. —
Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
2 Quelle part, me disais-je, Dieu me réserverait-il d’en haut? Quel sort le Tout-Puissant me ferait-il de son ciel?
És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
3 La ruine n’est-elle pas pour le méchant, et le malheur pour les artisans d’iniquité?
Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
4 Dieu ne connaît-il pas mes voies, ne compte-t-il pas tous mes pas?
Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
5 Si j’ai marché dans le sentier du mensonge, si mon pied a couru après la fraude, —
Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
6 que Dieu me pèse dans de justes balances, et il reconnaîtra mon innocence!
Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
7 Si mes pas se sont écartés du droit chemin, si mon cœur a suivi mes yeux, si quelque souillure s’est attachée à mes mains, —
Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
8 que je sème, et qu’un autre mange, que mes rejetons soient déracinés!
Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
9 Si mon cœur a été séduit par une femme, si j’ai fait le guet à la porte de mon prochain, —
Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
10 que ma femme tourne la meule pour un autre, que des étrangers la déshonorent!
Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
11 Car c’est là un crime horrible, un forfait que punissent les juges;
Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
12 un feu qui dévore jusqu’à la ruine, qui aurait détruit tous mes biens.
Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)
13 Si j’ai méconnu le droit de mon serviteur ou de ma servante, quand ils étaient en contestation avec moi: —
Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
14 Que faire, quand Dieu se lèvera? Au jour de sa visite, que lui répondrai-je?
Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
15 Celui qui m’a fait dans le sein de ma mère ne l’a-t-il pas fait aussi? Un même Créateur ne nous a-t-il pas formés?
Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
16 Si j’ai refusé aux pauvres ce qu’ils désiraient, si j’ai fait languir les yeux de la veuve,
Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
17 si j’ai mangé seul mon morceau de pain, sans que l’orphelin en ait eu sa part: —
És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
18 dès mon enfance il m’a gardé comme un père; dès ma naissance il a guidé mes pas.
Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
19 Si j’ai vu le malheureux périr sans vêtements, l’indigent manquer de couverture,
Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
20 sans que ses reins m’aient béni, sans que la toison de mes agneaux l’ait réchauffé;
Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
21 si j’ai levé la main contre l’orphelin, parce que je me voyais un appui dans les juges, —
Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
22 que mon épaule se détache du tronc, que mon bras soit arraché de l’humérus.
A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
23 Car je crains la vengeance de Dieu, et devant sa majesté je ne puis subsister.
Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
24 Si j’ai mis dans l’or mon assurance, si j’ai dit à l’or pur: « Tu es mon espoir; »
Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
25 si je me suis réjoui de l’abondance de mes biens, des trésors amassés par mes mains;
Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
26 si, en voyant le soleil jeter ses feux, et la lune s’avancer dans sa splendeur,
Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
27 mon cœur s’est laissé séduire en secret, si ma main s’est portée à ma bouche, —
És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
28 c’est là encore un crime que punit le juge; j’aurais renié le Dieu très-haut.
Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
29 Si j’ai été joyeux de la ruine de mon ennemi, si j’ai tressailli d’allégresse quand le malheur l’a frappé: —
Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
30 Non, je n’ai pas permis à ma langue de pécher, en demandant sa mort avec imprécation!...
(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
31 Si les gens de ma tente ne disaient pas: « Où trouver quelqu’un qui ne soit pas rassasiés de sa table? »
Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
32 si l’étranger passait la nuit en dehors, si je n’ouvrais pas la porte au voyageur!...
(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
33 Si j’ai, comme font les hommes, déguisé mes fautes, et renfermé mes iniquités dans mon sein,
Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
34 par peur de la grande assemblée, par crainte du mépris des familles, au point de me taire, et de n’oser franchir le seuil de ma porte!...
Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
35 Oh! Qui me fera trouver quelqu’un qui m’écoute? Voilà ma signature: que le Tout-Puissant me réponde! Que mon adversaire écrive aussi sa cédule!
Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
36 On verra si je ne la mets pas sur mon épaule, si je n’en ceins pas mon front comme d’un diadème!
Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
37 Je rendrai compte à mon juge de tous mes pas, je m’approcherai de lui comme un prince.
Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
38 Si ma terre crie contre moi, si j’ai fait pleurer ses sillons;
Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
39 si j’ai mangé ses produits sans l’avoir payée, si je l’ai arrachée à ses légitimes possesseurs, —
Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
40 qu’au lieu de froment il y naisse des épines, et de l’ivraie au lieu d’orge! Ici finissent les discours de Job.
Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
