Job 27
1 Job reprit son discours et dit:
Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
2 Par le Dieu vivant qui me refuse justice, par le Tout-Puissant qui remplit mon âme d’amertume:
Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
3 aussi longtemps que j’aurai la respiration, que le souffle de Dieu sera dans mes narines,
Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
4 mes lèvres ne prononceront rien d’inique, ma langue ne proférera pas le mensonge.
Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
5 Loin de moi la pensée de vous donner raison! Jusqu’à ce que j’expire, je défendrai mon innocence.
Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
6 J’ai entrepris ma justification, je ne l’abandonnerai pas; mon cœur ne condamne aucun de mes jours.
Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
7 Que mon ennemi soit traité comme le méchant! Que mon adversaire ait le sort de l’impie!
Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
8 Quel sera l’espoir de l’impie quand Dieu le retranchera, quand il retirera son âme?
Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
9 Est-ce que Dieu écoutera ses cris, au jour où l’angoisse viendra sur lui?
Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
10 Trouve-t-il ses délices dans le Tout-Puissant? Adresse-t-il en tout temps ses prières à Dieu?
Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
11 Je vous enseignerai la conduite de Dieu, et je ne vous cacherai pas les desseins du Tout-Puissant.
Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
12 Voici que vous-mêmes, vous avez tous vu; pourquoi donc discourez-vous en vain?
Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
13 Voici la part que Dieu réserve au méchant, l’héritage que les violents reçoivent du Tout-Puissant.
Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
14 S’il a des fils en grand nombre, c’est pour le glaive; ses rejetons ne seront pas rassasiés de pain.
Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
15 Ses survivants seront ensevelis dans la mort, leurs veuves ne les pleureront pas.
Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
16 S’il amasse l’argent comme la poussière, s’il entasse les vêtements comme la boue,
Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
17 c’est lui qui entasse, mais c’est le juste qui les porte, c’est le juste qui hérite de ton argent.
Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
18 Sa maison est comme celle que bâtit la teigne, comme la hutte que se construit le gardien des vignes.
Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
19 Le riche se couche, c’est pour la dernière fois; il ouvre les yeux, il n’est plus.
Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
20 Les terreurs fondent sur lui comme des eaux, un tourbillon l’enlève au milieu de la nuit.
Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
21 Le vent d’orient l’emporte, et il disparaît; il l’arrache violemment de sa demeure.
Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
22 Dieu lance sur lui ses traits sans pitié, il fuit éperdu loin de sa main;
Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
23 on bat des mains à son sujet, de sa demeure on siffle sur lui.
Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.
