Job 27
1 Job reprit son discours et dit:
És továbbra előadta Jób a példázatát és mondta;
2 Par le Dieu vivant qui me refuse justice, par le Tout-Puissant qui remplit mon âme d’amertume:
Él az Isten, ki elvette jogomat, s a Mindenható, ki elkeserítette lelkemet:
3 aussi longtemps que j’aurai la respiration, que le souffle de Dieu sera dans mes narines,
bizony, valameddig lelkem bennem van és Isten lehelete orromban;
4 mes lèvres ne prononceront rien d’inique, ma langue ne proférera pas le mensonge.
nem beszélnek; ajkaim jogtalanságot s nyelvem nem szól csalárdságot!
5 Loin de moi la pensée de vous donner raison! Jusqu’à ce que j’expire, je défendrai mon innocence.
Távol legyen tőlem, nem adok nektek igazat, amíg ki nem múltam, nem vétetem el magamtól gáncstalanságomat.
6 J’ai entrepris ma justification, je ne l’abandonnerai pas; mon cœur ne condamne aucun de mes jours.
Igazságomhoz ragaszkodom, nem engedem el, nem szid szívem egyet sem napjaim közül.
7 Que mon ennemi soit traité comme le méchant! Que mon adversaire ait le sort de l’impie!
Legyen olyan mint a gonosz az ellenségem és támadóm olyan, mint a jogtalan!
8 Quel sera l’espoir de l’impie quand Dieu le retranchera, quand il retirera son âme?
Mert mi az istentelennek reménye, midőn elvágja, midőn kirántja Isten a lelkét?
9 Est-ce que Dieu écoutera ses cris, au jour où l’angoisse viendra sur lui?
Kiáltását hallja-e Isten, midőn rája jön a szorongatás?
10 Trouve-t-il ses délices dans le Tout-Puissant? Adresse-t-il en tout temps ses prières à Dieu?
Avagy gyönyörködni fog-e a Mindenhatóban, hívhatja-e Istent minden időben?
11 Je vous enseignerai la conduite de Dieu, et je ne vous cacherai pas les desseins du Tout-Puissant.
Megtanítlak benneteket Isten keze iránt, a mi a Mindenhatónál van, azt nem titkolom el.
12 Voici que vous-mêmes, vous avez tous vu; pourquoi donc discourez-vous en vain?
Lám, ti mindnyájatok láttátok, minek is hivalogtok hiábavalóan?
13 Voici la part que Dieu réserve au méchant, l’héritage que les violents reçoivent du Tout-Puissant.
Ez a gonosz ember osztályrésze Istennél s az erőszakosok birtoka, melyet a Mindenhatótól kapnak.
14 S’il a des fils en grand nombre, c’est pour le glaive; ses rejetons ne seront pas rassasiés de pain.
Ha sokasodnak gyermekei – a kard számára, s ivadékai nem fognak jóllakni kenyérrel;
15 Ses survivants seront ensevelis dans la mort, leurs veuves ne les pleureront pas.
maradékai halálvészben temettetnek el s özvegyei nem fognak sírni.
16 S’il amasse l’argent comme la poussière, s’il entasse les vêtements comme la boue,
Ha fölhalmoz ezüstöt, mint a por és öltözéket szerez, mint az agyag:
17 c’est lui qui entasse, mais c’est le juste qui les porte, c’est le juste qui hérite de ton argent.
szerez, de az igaz ölti fel, s az ezüstön az ártatlan osztozkodik.
18 Sa maison est comme celle que bâtit la teigne, comme la hutte que se construit le gardien des vignes.
Felépítette, mint a moly, a házát s mint a kunyhót, melyet csősz készített:
19 Le riche se couche, c’est pour la dernière fois; il ouvre les yeux, il n’est plus.
gazdagon fekszik le, mint a ki nem ragadtatik el; kinyitotta szemeit s nincsen.
20 Les terreurs fondent sur lui comme des eaux, un tourbillon l’enlève au milieu de la nuit.
Utoléri őt, mint a víz, a rémség, éjjel lopta el a szélvész.
21 Le vent d’orient l’emporte, et il disparaît; il l’arrache violemment de sa demeure.
Felkapja őt a keleti szél, és eltűnik, és elviharozza helyéből.
22 Dieu lance sur lui ses traits sans pitié, il fuit éperdu loin de sa main;
Hajít reá s nem kímél, keze elől kell futva futnia;
23 on bat des mains à son sujet, de sa demeure on siffle sur lui.
összecsapják fölötte kezüket és pisszegnek rajta az ő helyéről.
