Job 26
1 Alors Job prit la parole et dit:
Jób pedig felele, és monda:
2 Comme tu sais venir en aide à la faiblesse, prêter secours au bras sans force!
Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart!
3 Comme tu conseilles bien l’ignorant! Quelle abondance de sagesse tu fais paraître!
Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!
4 A qui adresses-tu des paroles? Et de qui est l’esprit qui sort de ta bouche?
Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?
5 Devant Dieu, les ombres tremblent sous les eaux et leurs habitants.
A halottak is megremegnek tőle; a vizek alatt levők és azok lakói is.
Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa. (Sheol h7585)
7 Il étend le septentrion sur le vide, il suspend la terre sur le néant.
Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.
8 Il renferme les eaux dans ses nuages, et les nues ne se déchirent pas sous leur poids.
Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad.
9 Il voile la face de son trône, il étend sur lui ses nuées.
Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén.
10 Il a tracé un cercle à la surface des eaux, au point de division de la lumière et des ténèbres.
Ő szab határt a víz színe fölé – a világosságnak és setétségnek elvégződéséig.
11 Les colonnes du ciel s’ébranlent, et s’épouvantent à sa menace.
Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől.
12 Par sa puissance il soulève la mer, par sa sagesse il brise l’orgueil.
Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.
13 Par son souffle le ciel devient serein, sa main a formé le serpent fuyard.
Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.
14 Tels sont les bords de ses voies, le léger murmure que nous en percevons; mais le tonnerre de sa puissance, qui pourra l’entendre?
Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?
