Job 22
1 Alors Eliphaz prit la parole et dit:
Felelt a Témánbeli Elifáz és mondta:
2 L’homme peut-il être utile à Dieu? Le sage n’est utile qu’à lui-même.
Istennek tesz-e hasznot az ember? Bizony önmagának tesz hasznot az eszes!
3 Qu’importe au Tout-Puissant que tu sois juste? Si tu es intègre dans tes voies, qu’y gagne-t-il?
Érdeke van-e a Mindenhatónak abban, hogy igaz vagy, avagy nyeresége, hogy gáncstalanná teszed útaidat?
4 Est-ce à cause de ta piété qu’il te châtie, qu’il entre en jugement avec toi?
Vajon istenfélelmed miatt fenyít-e meg téged, száll veled ítéletedre?
5 Ta malice n’est-elle pas immense, tes iniquités sans mesure?
Nemde nagy a te rosszaságod, s nincs vége bűneidnek!
6 Tu prenais sans motif des gages à tes frères, tu enlevais les vêtements à ceux qui étaient nus.
Mert megzálogoltad testvéreidet ok nélkül, s a meztelenek ruháit lehúzod;
7 Tu ne donnais pas d’eau à l’homme épuisé, à l’affamé tu refusais le pain.
nem adtál vizet inni az elbágyadtnak s az éhezőtől megvontad a kenyeret.
8 La terre était au bras le plus fort, et le protégé y établissait sa demeure.
S az erős kar emberéé az ország s a nagytekintetű marad benne lakónak.
9 Tu renvoyais les veuves les mains vides, et les bras des orphelins étaient brisés.
Özvegyeket üresen bocsátottál el s az árvák karjai összezúzattak.
10 Voilà pourquoi tu es entouré de pièges, et troublé par des terreurs soudaines,
Azért vannak körülötted tőrök, s rettegés rémít meg téged hirtelen.
11 au sein des ténèbres, sans voir, et submergé par le déluge des eaux.
Vagy nem látod-e a sötétséget, a vízáradatot, mely téged elborít?
12 Dieu n’est-il pas dans les hauteurs du ciel? Vois le front des étoiles: comme il est élevé!
Nemde Isten az ég magasságában van, s nézd a csillagok tetejét, mily magasak!
13 Et tu disais: « Qu’en sait Dieu? Pourra-t-il juger à travers les nues profondes?
S te azt mondod: Mit tudhat Isten, vajon sűrű ködön keresztül ítélhet-e?
14 Les nues lui forment un voile, et il ne voit pas; il se promène sur le cercle du ciel. »
Felhő az ő rejteke s nem lát s az egek körén járkál.
15 Gardes-tu donc les voies anciennes, où marchèrent les hommes d’iniquité,
Vajon az őskor ösvényét követed-e, melyet tapostak a jogtalanság emberei?
16 qui furent emportés avant le temps, dont les fondements ont été arrachés par les eaux.
Kik megragadtattak idő előtt, folyammá omlott szét alapjuk;
17 Eux qui disaient à Dieu: « Retire-toi de nous! Que pourrait nous faire le Tout-Puissant? »
kik azt mondták Istennek: távozz tőlünk, s hogy mit tehet nekik a Mindenható
18 C’était lui pourtant qui avait rempli leurs maisons de richesses. — Loin de moi le conseil des méchants! —
holott ő megtöltötte házaikat jóval: de távol legyen tőlem a gonoszok tanácsa!
19 Les justes voient leur chute et s’en réjouissent; les innocents se moquent d’eux:
Látják az igazak s örülnek s az ártatlan gúnyolódik rajtuk:
20 « Voilà nos ennemis anéantis! Le feu a dévoré leurs richesses! »
bizony megsemmisült a mi támadónk, s a mi maradt tőlük, tűz emésztette meg!
21 Réconcilie-toi donc avec Dieu et apaise-toi; ainsi le bonheur te sera rendu.
Szegődjél csak hozzá s békéd lesz, az által jön reád a jó;
22 Reçois de sa bouche l’enseignement, et mets ses paroles dans ton cœur.
fogadj csak el szájából tant és vedd mondásait szívedbe.
23 Tu te relèveras, si tu reviens au Tout-Puissant, si tu éloignes l’iniquité de ta tente.
Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, fölépülsz, ha eltávolítsz jogtalanságot sátradból;
24 Jette les lingots d’or dans la poussière, et l’or d’Ophir parmi les cailloux du torrent.
s porba helyezd az érczet s patakok kavicsába az Ófir-aranyat,
25 Et le Tout-Puissant sera ton or, il sera pour toi un monceau d’argent.
s legyen a Mindenható a te érczed s ragyogó ezüstöd neked:
26 Alors tu mettras tes délices dans le Tout-Puissant, et tu lèveras vers lui ta face.
akkor bizony a Mindenhatóban fogsz gyönyörködni s felemelheted Istenhez arczodat.
27 Tu le prieras, et il t’écoutera, et tu t’acquitteras de tes vœux.
Fohászkodol hozzá s ő hallgat rád a fogadalmaidat megfizetheted.
28 Si tu formes un dessein, il te réussira, sur tes sentiers brillera la lumière.
A mely szóval határozol, az beteljesül neked, és útaid fölött világosság derült föl.
29 A des fronts abattus tu crieras: « En haut! » et Dieu secourra celui dont les yeux sont abaissés.
Ha kit megaláztak s azt mondod: emelkedés! a lecsüggedt szeműt megsegíti ő;
30 Il délivrera même le coupable, sauvé par la pureté de tes mains.
megmenti a nem ártatlant s megmenekül kezeid tisztasága által.
