Job 21
1 Alors Job prit la parole et dit:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Ecoutez, écoutez mes paroles, que j’aie, du moins, cette consolation de vous.
Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
3 Permettez-moi de parler à mon tour, et, quand j’aurai parlé, vous pourrez vous moquer.
Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
4 Est-ce contre un homme que se porte ma plainte? Comment donc la patience ne m’échapperait elle pas?
Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
5 Regardez-moi et soyez dans la stupeur, et mettez la main sur votre bouche.
Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
6 Quand j’y pense, je frémis; et un frissonnement saisit ma chair.
Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
7 Pourquoi les méchants vivent-ils, et vieillissent-ils, accroissant leur force?
Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
8 Leur postérité s’affermit autour d’eux, leurs rejetons fleurissent à leurs yeux.
Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
9 Leur maison est en paix, à l’abri de la crainte; la verge de Dieu ne les touche pas.
Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
10 Leur taureau est toujours fécond, leur génisse enfante et n’avorte pas.
Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
11 Ils laissent courir leurs enfants comme un troupeau, leurs nouveau-nés bondissent autour d’eux.
Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
12 Ils chantent au son du tambourin et de la cithare, ils se divertissent au son du chalumeau.
Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
13 Ils passent leurs jours dans le bonheur, et ils descendent en un instant au schéol. (Sheol h7585)
Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; (Sheol h7585)
14 Pourtant ils disaient à Dieu: « Retire-toi de nous; nous ne désirons pas connaître tes voies.
Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
15 Qu’est-ce que le Tout-Puissant, pour que nous le servions? Que gagnerions-nous à le prier? »
Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
16 Leur prospérité n’est-elle pas dans leur main? — Toutefois, loin de moi le conseil de l’impie! —
Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 Voit-on souvent s’éteindre la lampe des impies, la ruine fondre sur eux, et Dieu leur assigner un lot dans sa colère?
Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
18 Les voit-on comme la paille emportée par le vent, comme la glume enlevée par le tourbillon?
Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
19 « Dieu, dites-vous, réserve à ses enfants son châtiment!... » Mais que Dieu le punisse lui-même pour qu’il le sente,
Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
20 qu’il voie de ses yeux sa ruine, qu’il boive lui-même la colère du Tout-Puissant!
Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
21 Que lui importe, en effet, sa maison après lui, une fois que le nombre de ses mois est tranché?
Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
22 Est-ce à Dieu qu’on apprendra la sagesse, à lui qui juge les êtres les plus élevés?
Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
23 L’un meurt au sein de sa prospérité, parfaitement heureux et tranquille,
Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
24 les flancs chargés de graisse, et la mœlle des os remplie de sève.
Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
25 L’autre meurt, l’amertume dans l’âme, sans avoir goûté le bonheur.
Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
26 Tous deux se couchent également dans la poussière, et les vers les couvrent tous deux.
Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
27 Ah! Je sais bien quelles sont vos pensées, quels jugements iniques vous portez sur moi.
Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
28 Vous dites: « Où est la maison de l’oppresseur! Qu’est devenue la tente qu’habitaient les impies? »
Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
29 N’avez-vous donc jamais interrogé les voyageurs, et ignorez-vous leurs remarques?
Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
30 Au jour du malheur, le méchant est épargné; au jour de la colère, il échappe au châtiment.
Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
31 Qui blâme devant lui sa conduite? Qui lui demande compte de ce qu’il a fait?
Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
32 On le porte honorablement au tombeau; et on veille sur son mausolée.
Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
33 les glèbes de la vallée lui sont légères, et tous les hommes y vont à sa suite, comme des générations sans nombre l’y ont précédé.
Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
34 Que signifient donc vos vaines consolations? De vos réponses il ne reste que perfidie.
Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
