Job 16
1 Alors Job prit la parole et dit:
Felelt Jób és mondta:
2 J’ai souvent entendu de semblables harangues; vous êtes tous d’insupportables consolateurs.
Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!
3 Quand finiront ces vains discours? Quel aiguillon t’excite à répliquer?
Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?
4 Moi aussi, je saurais parler comme vous, si vous étiez à ma place; j’arrangerais de beaux discours à votre adresse, je secouerais la tête sur vous;
Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!
5 je vous encouragerais de la bouche, et vous auriez pour soulagement l’agitation de mes lèvres.
Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.
6 Si je parle, ma douleur n’est pas adoucie; si je me tais, en est-elle soulagée?
Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?
7 Aujourd’hui, hélas! Dieu a épuisé mes forces... ô Dieu, tu as moissonné tous mes proches.
Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.
8 Tu me garrottes... c’est un témoignage contre moi!... ma maigreur se lève contre moi, en face elle m’accuse.
Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.
9 Sa colère me déchire et me poursuit, il grince des dents contre moi; mon ennemi darde sur moi ses regards.
Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.
10 Ils ouvrent leur bouche pour me dévorer, ils me frappent la joue avec outrage, ils se liguent tous ensemble pour me perdre.
Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.
11 Dieu m’a livré au pervers, il m’a jeté entre les mains des méchants.
Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.
12 J’étais en paix, et il m’a secoué, il m’a saisi par la nuque, et il m’a brisé. Il m’a posé en but à ses traits,
Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.
13 ses flèches volent autour de moi; il perce mes flancs sans pitié, il répand mes entrailles sur la terre;
Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.
14 il me fait brèche sur brèche, il fond sur moi comme un géant.
Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.
15 J’ai cousu un sac sur ma peau, et j’ai roulé mon front dans la poussière.
Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.
16 Mon visage est tout rouge de larmes, et l’ombre de la mort s’étend sur mes paupières,
Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:
17 quoiqu’il n’y ait pas d’iniquités dans mes mains, et que ma prière soit pure.
bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.
18 O terre, ne couvre pas mon sang, et que mes cris s’élèvent librement!
Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!
19 A cette heure même, voici que j’ai mon témoin dans le ciel, mon défenseur dans les hauts lieux.
Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.
20 Mes amis se moquent de moi, c’est vers Dieu que pleurent mes yeux.
Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;
21 Qu’il juge lui-même entre Dieu et l’homme, entre le fils de l’homme et son semblable!
hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.
22 Car les années qui me sont comptés s’écoulent, et j’entre dans un sentier d’où je ne reviendrai pas.
Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.
