< Job 12 >
1 Alors Job prit la parole et dit:
Felele erre Jób, és monda:
2 Vraiment vous êtes aussi sages que tout un peuple, et avec vous mourra la sagesse!
Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!
3 Moi aussi, j’ai de l’intelligence comme vous, je ne vous le cède en rien, et qui ne sait les choses que vous dites?
Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?
4 Je suis la risée de mes amis, moi qui invoquais Dieu et à qui Dieu répondait; leur risée, moi le juste, l’innocent!...
Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja őt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant!
5 Honte au malheur! C’est la devise des heureux; le mépris attend celui dont le pied chancelle.
A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz.
6 La paix cependant règne sous la tente des brigands, la sécurité pour ceux qui provoquent Dieu, et qui n’ont d’autre dieu que leur bras.
A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét.
7 Mais, de grâce, interroge les bêtes, et elles t’instruiront, les oiseaux du ciel, et ils te l’apprendront;
Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.
8 ou bien parle à la terre, et elle t’enseignera; les poissons même de la mer te le raconteront.
Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.
9 Qui ne sait, parmi tous ces êtres, que la main de Yahweh a fait ces choses,
Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?
10 qu’il tient dans sa main l’âme de tout ce qui vit, et le souffle de tous les humains?
A kinek kezében van minden élő állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.
11 L’oreille ne discerne-t-elle pas les paroles, comme le palais savoure les aliments?
Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?
12 Aux cheveux blancs appartient la sagesse, la prudence est le fruit des longs jours.
A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?
13 En Dieu résident la sagesse et la puissance, à lui le conseil et l’intelligence.
Ő nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.
14 Voici qu’il renverse et l’on ne rebâtit pas; il ferme la porte sur l’homme, et on ne lui ouvre pas.
Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja az ajtót, nem nyílik föl az.
15 Voici qu’il arrête les eaux, elles tarissent; il les lâche, elles bouleversent la terre.
Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja őket, felforgatják a földet.
16 A lui la force et la prudence, à lui celui qui est égaré et celui qui égare.
Ő nála van az erő és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.
17 Il emmène captifs les conseillers des peuples, et il ôte le sens aux juges.
A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.
18 Il délie la ceinture des rois, et ceint leurs reins d’une corde.
A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.
19 Il traîne les prêtres en captivité, et renverse les puissants.
A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.
20 Il ôte la parole aux hommes les plus habiles, et il enlève le jugement aux vieillards.
Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektől elveszi a tanácsot.
21 Il verse le mépris sur les nobles, et il relâche la ceinture des forts.
Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét megtágítja.
22 Il met à découvert les choses cachées dans les ténèbres, et produit à la lumière l’ombre de la mort.
Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.
23 Il fait croître les nations, et il les anéantit; il les étend et il les resserre.
Nemzeteket növel fel, azután elveszíti őket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket.
24 Il ôte l’intelligence aux chefs des peuples de la terre, et les égare dans des déserts sans chemin;
Elveszi eszöket a föld népe vezetőinek, és úttalan pusztában bujdostatja őket.
25 ils tâtonnent dans les ténèbres, loin de la lumière; il les fait errer comme un homme ivre.
És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.