Job 10
1 Mon âme est lasse de la vie; je donnerai libre cours à ma plainte, je parlerai dans l’amertume de mon cœur.
Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
2 Je dis à Dieu: Ne me condamne point; apprends-moi sur quoi tu me prends à partie.
Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
3 Trouves-tu du plaisir à opprimer, à repousser l’œuvre de tes mains, à faire luire ta faveur sur le conseil des méchants?
Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
4 As-tu des yeux de chair, ou bien vois-tu comme voient les hommes?
Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
5 Tes jours sont-ils comme les jours de l’homme, ou bien tes années comme les années d’un mortel,
Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
6 pour que tu recherches mon iniquité, pour que tu poursuives mon péché,
Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
7 quand tu sais que je ne suis pas coupable, et que nul ne peut me délivrer de ta main?
Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
8 Tes mains m’ont formé et façonné, tout entier, et tu voudrais me détruire!
Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
9 Souviens-toi que tu m’as pétri comme l’argile: et tu me ramènerais à la poussière!
Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
10 Ne m’as-tu pas coulé comme le lait, et coagulé comme le fromage?
Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
11 Tu m’as revêtu de peau et de chair, tu m’as tissé d’os et de nerfs.
Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
12 Avec la vie, tu m’as accordé ta faveur, et ta providence a gardé mon âme.
Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
13 Et pourtant, voilà ce que tu cachais dans ton cœur: Je vois bien ce que tu méditais.
De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
14 Si je pèche, tu m’observes, tu ne me pardonnes pas mon iniquité.
Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
15 Suis-je coupable, malheur à moi! Suis-je innocent, je n’ose lever la tête, rassasié de honte, et voyant ma misère.
Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
16 Si je me relève, tu me poursuis comme un lion, tu recommences à me tourmenter étrangement,
Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
17 tu m’opposes de nouveaux témoins; tu redoubles de fureur contre moi, des troupes de rechange viennent m’assaillir.
Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
18 Pourquoi m’as-tu tiré du sein de ma mère? Je serais mort, et aucun œil ne m’aurait vu.
Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
19 Je serais comme si je n’eusse jamais été, du sein maternel j’aurais été porté au sépulcre.
Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
20 Mes jours ne sont-ils pas bien courts? Qu’il me laisse! Qu’il se retire et que je respire un instant,
Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
21 avant que je m’en aille, pour ne plus revenir, dans la région des ténèbres et de l’ombre de la mort,
Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
22 morne et sombre région, où règnent l’ombre de la mort et le chaos, où la clarté est pareille aux ténèbres.
Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.
