1 Samuel 30

1 Lorsque David arriva avec ses hommes le troisième jour à Siceleg, les Amalécites avaient fait une invasion dans le Négéb et à Siceleg; ils avaient frappé Siceleg et l’avaient brûlée;

És történt, hogy a mikor Dávid harmadnapon embereivel Siklágba megérkezék, ímé az Amálekiták betörének a déli vidékre és Siklágba, és leverték Siklágot, és felégették azt tűzzel.

2 et ils avaient fait prisonniers les femmes et tous ceux qui s’y trouvaient, petits et grands, sans tuer personne, et ils les avaient emmenés, et s’étaient remis en route.

És fogságba hurczolák az asszonyokat, a kik benne valának, kicsinytől fogva nagyig; senkit sem öltek meg, hanem elhurczolták, és elmentek az ő útjokra.

3 Lors donc que David et ses gens arrivèrent à la ville, ils virent qu’elle était brûlée, et que leurs femmes, leurs fils et leurs filles avaient été emmenés captifs.

Mikor azért Dávid embereivel együtt a városba érkezék; ímé az tűzzel felégettetett vala, feleségeik, fiaik és leányaik pedig fogságba hurczoltattak.

4 Et David et le peuple qui était avec lui élevèrent la voix et pleurèrent jusqu’à ce qu’ils n’eussent plus la force de pleurer.

Akkor Dávid és a nép, a mely ő vele volt, felkiáltának és annyira sírának, hogy végre erejök sem volt a sírásra.

5 Les deux femmes de David avaient été aussi emmenées captives, Achinoam de Jezraël, et Abigaïl de Carmel, femme de Nabal.

Dávidnak két felesége is fogságba hurczoltatott, a Jezréelből való Ahinoám és a Kármelből való Abigail, a Nábál felesége.

6 David fut dans une grande angoisse, car la troupe parlait de le lapider, parce que tout le peuple avait de l’amertume dans l’âme, chacun au sujet de ses fils et de ses filles. Mais David reprit courage en Yahweh, son Dieu.

És Dávid igen nagy szorultságba juta, mert a nép arról beszélt, hogy megkövezi őt, mivel az egész nép lelke elkeseredett fiaik és leányaik miatt. Dávid azonban megerősíté magát az Úrban, az ő Istenében.

7 David dit au prêtre Abiathar, fils d’Achimélech: « Apporte-moi l’éphod. » Abiathar apporta l’éphod à David.

És monda Dávid Abjáthár papnak, az Akhimélek fiának: Hozd ide nékem az efódot. És Abjáthár oda vivé az efódot Dávidhoz.

8 Et David consulta Yahweh en disant: « Poursuivrai-je cette bande? L’atteindrai-je? » Yahweh lui répondit: « Poursuis, car certainement tu atteindras et tu délivreras. »

És megkérdezé Dávid az Urat, mondván: Üldözzem-é ezt a sereget? Utólérem-é őket? És monda néki: Üldözzed, mert bizonyosan utóléred, és szabadulást szerzesz.

9 Et David se mit en marche, lui et les six cents hommes qui étaient avec lui. Lorsqu’ils furent arrivés au torrent de Bésor, les traînards s’arrêtèrent.

Elméne azért Dávid, ő és az a hatszáz ember, a kik vele valának. És mikor a Bésor patakához jutának, ott a népnek egy része megállott.

10 Et David continua la poursuite avec quatre cents hommes; deux cents hommes s’étaient arrêtés, trop fatigués pour passer le torrent de Bésor.

Dávid azonban négyszáz emberrel tovább üldözé az ellenséget; kétszáz ember pedig ott megállott, mivel fáradtabbak valának, mintsem hogy a Bésor patakán átkelhettek volna.

11 Ils trouvèrent dans les champs un Egyptien, qu’ils amenèrent à David. Ils lui donnèrent du pain qu’il mangea, et ils lui firent boire de l’eau;

És találának a mezőn egy égyiptomi embert, a kit Dávidhoz vivének, és adának néki kenyeret, hogy egyék, és megitatták őt vízzel.

12 ils lui donnèrent une tranche d’un gâteau de figues sèches et deux gâteaux de raisins secs. Dès qu’il eut pris de la nourriture, ses esprits lui revinrent, car il n’avait mangé de nourriture ni bu d’eau depuis trois jours et trois nuits.

És adának néki egy csomó száraz fügét és két kötés aszuszőlőt; és miután evett, magához tért, mert három nap és három éjjel sem kenyeret nem evett, sem vizet nem ivott.

13 David lui dit: « A qui es-tu et d’où es-tu? » Il répondit: « Je suis un esclave égyptien, au service d’un Amalécite, et voilà trois jours que mon maître m’a abandonné, parce que j’étais malade.

És monda néki Dávid: Ki embere vagy te, és honnan való vagy? Ő pedig monda: Égyiptomi ifjú vagyok, egy Amálekita embernek szolgája, és elhagyott engem az én uram, mivel megbetegedtem immár ma harmadnapja.

14 Nous avons fait une incursion dans le Négéb des Céréthiens, et sur le territoire de Juda, et dans le Négéb de Caleb, et nous avons brûlé Siceleg. »

Mi törtünk be a Kréteusok déli vidékére, és oda, a mely Júdáé, és Kálebnek déli vidékére; és Siklágot felégettük tűzzel.

15 David lui dit: « Veux-tu me conduire vers cette bande? » Il répondit: « Jure-moi par le nom de Dieu que tu ne me tueras pas et que tu ne me livreras pas aux mains de mon maître, et je te conduirai vers cette bande. »

És Dávid monda néki: Elvezetsz-é minket ahhoz a sereghez? És ő monda: Esküdjél meg nékem az Istenre, hogy nem ölsz meg engem, sem az én uramnak kezébe át nem adsz, és én elvezetlek téged ahhoz a sereghez.

16 Lorsqu’il l’eut conduit, voici que les Amalécites étaient répandus sur toute la contrée, mangeant, buvant et dansant, à cause de tout le grand butin qu’ils avaient enlevé du pays des Philistins et du pays de Juda.

Elvezeté azért őket; és ímé, azok elszéledének az egész vidéken, és evének, ivának és tánczolának az igen nagy zsákmány felett, a melyet a Filiszteusok tartományából és Júda tartományából hozának.

17 David les battit depuis le crépuscule du soir jusqu’au soir du lendemain, et aucun d’eux n’échappa, excepté quatre cents jeunes hommes, qui s’enfuirent, montés sur des chameaux.

És vágta őket Dávid alkonyattól fogva másnap estvéig, és senki sem menekült meg közülök, hanem csak négyszáz ifjú ember, a kik tevékre ülének és elfutának.

18 David sauva tout ce que les Amalécites avaient pris, et David sauva ses deux femmes.

És mindent megszabadított Dávid, valamit elvittek az Amálekiták; az ő két feleségét is megszabadítá Dávid.

19 Il ne leur manqua personne, ni petit ni grand, ni fils ni fille, ni aucune partie du butin, ni rien de ce qu’on leur avait enlevé: David ramena tout.

És semmijök sem hiányzott, sem kicsiny, sem nagy, sem fiaik, sem leányaik, a zsákmányból sem és mindabból, a mit elvittek tőlük; Dávid mindent visszahozott.

20 Et David prit tout le menu et le gros bétail, et ils se mirent en marche devant ce troupeau, en disant: « C’est le butin de David. »

És elvivé Dávid mind a juhokat és barmokat, melyeket tulajdon barmuk előtt hajtának, és azt mondják vala: Ez a Dávid zsákmánya!

21 David revint vers les deux cents hommes qui avaient été trop fatigués pour suivre David, et qu’on avait laissés au torrent de Bésor; ils s’avancèrent au-devant de David et au-devant du peuple qui était avec lui. S’approchant d’eux, David les salua amicalement.

Midőn pedig Dávid ahhoz a kétszáz emberhez érkezék, a kik fáradtabbak valának, minthogy Dávidot követhették volna, és ott hagyta őket a Bésor patakjánál: kimenének Dávid elé és a nép elé, a mely vele volt. Dávid pedig a néphez közeledék, és köszönté őket békességgel.

22 Tout ce qu’il y avait d’hommes méchants et vils parmi les gens qui étaient allés avec David prirent la parole et dirent: « Puisqu’ils ne sont pas venus avec nous, nous ne leur donnerons rien du butin que nous avons sauvé, sinon à chacun sa femme et ses enfants; qu’ils les emmènent et s’en aillent. »

Akkor mondának mind azok közül, a kik Dáviddal elmenének, így szólván: Minthogy mind a gonosz emberek és Béliál emberei nem jöttek el velünk, semmit se adjunk nékik a zsákmányból, a melyet visszaszereztünk, hanem csak kinek-kinek a maga feleségét és gyermekeit, azokat vigyék el, és menjenek el.

23 Mais David dit: « N’agissez pas ainsi, mes frères, avec ce que Yahweh nous a donné; car il nous a gardés, et il a livré entre nos mains la bande qui était venue contre nous.

Dávid azonban így szóla: Ne cselekedjetek így, atyámfiai, azzal, a mit az Úr adott nékünk; ő oltalmazott minket és adá kezünkbe a sereget, a mely ellenünk jött vala.

24 Et qui vous écouterait dans cette affaire? La part doit être la même pour celui qui est descendu au combat et pour celui qui est resté près des bagages: ils partageront ensemble. »

Vajjon kicsoda engedhetne néktek ebben a dologban? Sőt inkább, a mekkora annak a része, a ki elment a harczba, akkora legyen annak is a része, a ki a holminál marada; egyenlőképen osztozzanak.

25 Il en fut ainsi dès ce jour et dans la suite, et David a fait de cela une loi et une règle qui subsiste jusqu’à ce jour.

És úgy történt ez attól a naptól fogva azután is; törvénynyé és szokássá tette ezt Izráelben mind e mai napig.

26 De retour à Siceleg, David envoya une partie du butin aux anciens de Juda, ses amis, en disant: « Voici un présent pour vous sur le butin des ennemis de Yahweh. »

Mikor pedig Dávid Siklágba érkezék, külde a zsákmányból Júda véneinek, az ő barátainak, mondván: Ímé az Úr ellenségeinek zsákmányából való ajándék számotokra.

27 Il fit ces envois à ceux de Béthel, à ceux de Ramoth du Négéb, à ceux de Jéther,

Azoknak tudniillik, a kik Béthelben, a kik dél felé Rámóthban, és a kik Jathirban laknak;

28 à ceux d’Aroër, à ceux de Séphamoth, à ceux d’Estamo,

A kik Aroerben, a kik Sifmótban és a kik Estemoában laknak;

29 à ceux de Rachal, à ceux des villes de Jéraméélites, à ceux des villes des Cinéens,

A kik Rákálban, a kik a Jerakhméeliták városaiban és a kik a Kéneusok városaiban laknak;

30 à ceux d’Arama, à ceux de Cor-Asan, à ceux d’Athach,

A kik Hormában, a kik Kor-Asánban és a kik Athákban laknak;

31 à ceux d’Hébron et dans tous les lieux où David et ses gens avaient passé.

A kik Hebronban és mindazon helyeken, a hol Dávid embereivel megfordult vala.