Job 16

1 Alors Job répondit,

Felelt Jób és mondta:

2 « J'ai entendu beaucoup de choses semblables. Vous êtes tous de misérables consolateurs!

Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!

3 Les paroles vaines auront-elles une fin? Ou qu'est-ce qui vous provoque pour que vous répondiez?

Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?

4 Je pourrais aussi parler comme vous le faites. Si ton âme était à la place de mon âme, Je pourrais joindre des mots contre vous, et je te fais signe de la tête,

Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!

5 mais je te fortifierais de ma bouche. La consolation de mes lèvres te soulagerait.

Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.

6 « J'ai beau parler, mon chagrin ne s'apaise pas. Même si je m'abstiens, qu'est-ce qui me soulage?

Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?

7 Mais maintenant, Dieu, tu m'as épuisé. Tu as fait de toute ma compagnie une désolation.

Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.

8 Vous m'avez ratatiné. Ceci est un témoignage contre moi. Ma maigreur se dresse contre moi. Il témoigne de mon visage.

Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.

9 Il m'a déchiré dans sa colère et m'a persécuté. Il a grincé des dents contre moi. Mon adversaire aiguise son regard sur moi.

Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.

10 Ils ont ouvert leur bouche sur moi. Ils m'ont frappé sur la joue avec reproche. Ils se rassemblent contre moi.

Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.

11 Dieu me livre aux impies, et me jette entre les mains des méchants.

Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.

12 J'étais à l'aise, et il m'a brisé. Oui, il m'a pris par le cou, et m'a mis en pièces. Il a aussi fait de moi sa cible.

Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.

13 Ses archers m'entourent. Il divise mes reins, et ne les épargne pas. Il déverse ma bile sur le sol.

Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.

14 Il me brise, brèche après brèche. Il court vers moi comme un géant.

Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.

15 J'ai cousu un sac sur ma peau, et j'ai poussé ma corne dans la poussière.

Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.

16 Mon visage est rouge de pleurs. L'obscurité profonde est sur mes paupières,

Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:

17 bien qu'il n'y ait aucune violence dans mes mains, et ma prière est pure.

bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.

18 « Terre, ne couvre pas mon sang. Que mon cri n'ait pas de place pour se reposer.

Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!

19 Maintenant même, voici, mon témoin est dans le ciel. Celui qui se porte garant pour moi est en haut.

Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.

20 Mes amis se moquent de moi. Mes yeux versent des larmes à Dieu,

Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;

21 qu'il maintiendrait le droit d'un homme avec Dieu, d'un fils d'homme avec son prochain!

hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.

22 Car lorsque quelques années se seront écoulées, Je prendrai le chemin du non-retour.

Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.