Job 14
1 « L'homme, qui est né d'une femme, est de peu de jours, et pleine d'ennuis.
Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.
2 Il croît comme une fleur, et on le coupe. Il fuit aussi comme une ombre, et ne continue pas.
Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.
3 Ouvrez-vous les yeux sur une telle personne, et m'amener en jugement avec vous?
Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?
4 Qui peut faire sortir un objet pur d'un objet impur? Pas un seul.
Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.
5 Voyant que ses jours sont déterminés, le nombre de ses mois est avec vous, et vous avez nommé ses limites qu'il ne peut pas dépasser.
Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.
6 Détournez les yeux de lui, pour qu'il se repose, jusqu'à ce qu'il accomplisse, comme un mercenaire, sa journée.
Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.
7 « Car il y a de l'espoir pour un arbre si on le coupe, qu'il germera à nouveau, que sa tendre branche ne cessera pas.
Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.
8 Mais sa racine vieillit dans la terre, et son stock meurt dans le sol,
Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:
9 pourtant, grâce à l'odeur de l'eau, il bourgeonnera, et faire pousser des rameaux comme une plante.
A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.
10 Mais l'homme meurt, il est abattu. Oui, l'homme abandonne l'esprit, et où est-il?
De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?
11 Comme les eaux s'éloignent de la mer, et la rivière se vide et s'assèche,
Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:
12 Alors l'homme se couche et ne se relève pas. Jusqu'à ce que les cieux ne soient plus, ils ne se réveilleront pas, ni être tirés de leur sommeil.
Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.
13 « Oh! si tu me cachais dans le séjour des morts, que tu me garderais secret jusqu'à ce que ta colère soit passée, que vous me désigniez un moment précis et que vous vous souveniez de moi! (Sheol h7585)
Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! (Sheol h7585)
14 Si un homme meurt, vivra-t-il de nouveau? J'attendrais tous les jours de ma guerre, jusqu'à ce que je sois libéré.
Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.
15 Vous appeliez, et je vous répondais. Vous auriez un désir pour le travail de vos mains.
Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.
16 Mais maintenant, tu comptes mes pas. Ne veillez-vous pas sur mon péché?
De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!
17 Ma désobéissance est enfermée dans un sac. Vous fixez mon iniquité.
Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.
18 « Mais la montagne qui s'écroule n'aboutit à rien. La pierre est retirée de sa place.
Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;
19 Les eaux usent les pierres. Ses torrents emportent la poussière de la terre. Donc vous détruisez l'espoir de l'homme.
A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.
20 Vous l'emportez à jamais sur lui, et il s'en va. Vous changez son visage, et le renvoyez.
Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.
21 Ses fils viennent à l'honneur, et il ne le sait pas. Ils sont rabaissés, mais il ne le perçoit pas d'eux.
Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.
22 Mais sa chair, sur lui, souffre, et son âme en lui se lamente. »
Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.
