Psalmien 83
1 Laulu, Aasafin virsi. Jumala, älä ole niin ääneti, älä ole vaiti, älä ole, Jumala, niin hiljaa.
Ének; Aszáf zsoltára. Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!
2 Sillä, katso, sinun vihollisesi pauhaavat, ja sinun vihaajasi nostavat päätänsä.
Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik.
3 Heillä on kavalat hankkeet sinun kansaasi vastaan, ja he pitävät neuvoa sinun suojattejasi vastaan.
Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek.
4 He sanovat: "Tulkaa, hävittäkäämme heidät olemasta kansa, niin ettei Israelin nimeä enää muisteta".
Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!
5 Sillä he neuvottelevat keskenään yksimielisesti, he tekevät liiton sinua vastaan:
Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:
6 Edomin teltat ja ismaelilaiset, Mooab ja hagrilaiset,
Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;
7 Gebal, Ammon ja Amalek, Filistea ynnä Tyyron asukkaat.
A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.
8 Myös Assur on liittynyt heihin, nämä ovat käsivartena Lootin lapsilla. (Sela)
Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak. (Szela)
9 Tee heille, niinkuin teit Midianille, niinkuin Siiseralle, niinkuin Jaabinille Kiison-joen rannalla.
Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!
10 Heidät tuhottiin Eendorissa, he joutuivat lannaksi maahan.
A kik elvesztek vala Endornál, és a föld szemetjévé lőnek.
11 Anna heidän ylhäisillensä käydä, niinkuin kävi Oorebille ja Seebille, ja kaikille heidän ruhtinaillensa niinkuin Seballe ja Salmunnalle,
Tedd őket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,
12 koska he sanovat: "Anastakaamme itsellemme Jumalan asunnot".
A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!
13 Jumalani, tee heidät lentäviksi lehdiksi, kuiviksi korsiksi tuulen viedä.
Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, és a milyen a polyva a szél előtt;
14 Niinkuin kulovalkea metsää polttaa, niinkuin liekit kärventävät vuoria,
Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.
15 niin aja sinä heitä rajuilmallasi ja kauhistuta heitä tuulispäälläsi.
Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket!
16 Täytä heidän kasvonsa häpeällä, että he etsisivät sinun nimeäsi, Herra.
Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!
17 Joutukoot häpeään ja kauhistukoot ikuisesti, tulkoot häpeään ja hukkukoot.
Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak,
18 Ja tulkoot tuntemaan, että sinun ainoan nimi on Herra, että sinä olet Korkein kaikessa maassa.
Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.
