Psalmien 79
1 Aasafin virsi. Jumala, pakanat ovat tunkeutuneet sinun perintöosaasi, he ovat saastuttaneet sinun pyhän temppelisi, ovat tehneet Jerusalemista kiviraunion.
Zsoltár Ászáftól. Isten, birtokodba behatoltak nemzetek, megtisztátalanították szent templomodat, romhalmazzá tették Jeruzsálemet.
2 He antoivat sinun palvelijaisi ruumiit taivaan linnuille ruuaksi, maan pedoille sinun hurskaittesi lihan.
Odaadták szolgáid hulláját eledelül az ég madarának, jámboraid húsát a föld vadjának.
3 He vuodattivat heidän vertansa kuin vettä ympäri Jerusalemia, eikä heitä kukaan haudannut.
Víz gyanánt ontották vérüket Jeruzsálemnek körülötte s nem temetett senki.
4 Me olemme joutuneet naapuriemme häväistäviksi, niiden pilkattaviksi ja ivattaviksi, jotka ympärillämme asuvat.
Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, gúnnyá és csúffá a körülöttünk levőknek.
5 Kuinka kauan sinä, Herra, olet yhäti vihoissasi, kuinka kauan sinun kiivautesi tulena palaa?
Meddig, Örökkévaló, haragszol mindétig, ég mint a tűz buzgalmad?
6 Vuodata vihasi pakanain ylitse, jotka eivät sinua tunne, ja valtakuntien ylitse, jotka eivät sinun nimeäsi avukseen huuda.
Öntsd ki hevedet a népekre, melyek téged nem ismernek, s a királyságokra, melyek nevedet nem szólítják;
7 Sillä he ovat syöneet Jaakobin ja tehneet hänen asuinsijansa autioksi.
mert megették Jákóbot és hajlékát elpusztították.
8 Älä lue meidän syyksemme isiemme rikoksia, anna armosi pian kohdata meitä, sillä me olemme sangen viheliäisiksi tulleet.
Ne emlékezzél rovásunkra az elődök bűneiről, gyorsan elénkbe jőjjön irgalmad, mert megfogytunk nagyon.
9 Auta meitä sinä, pelastuksemme Jumala, nimesi kunnian tähden, pelasta meidät ja anna meidän syntimme anteeksi nimesi tähden.
Segíts minket, üdvünk Istene, neved dicsőségének dolgáért; ments meg és bocsásd meg vétkeinket neved kedvéért!
10 Miksi pakanat saisivat sanoa: "Missä on heidän Jumalansa?" Tulkoon tunnetuksi pakanain seassa, meidän silmäimme nähden, sinun palvelijaisi vuodatetun veren kosto.
Miért mondják a nemzetek: hol az Istenük? Legyen tudomásul a nemzetek közt, szemeink láttára, szolgáid kiontott vérének megtorlása!
11 Tulkoon vankien huokaus sinun kasvojesi eteen; suuren käsivartesi voimalla pidä elossa kuoleman lapset.
Jusson eléd a foglyok nyögése! Karod nagysága szerint tartsd fönn a halálnak fiait!
12 Ja maksa naapureillemme, heidän helmaansa, seitsenkertaisesti se herjaus, jolla he ovat herjanneet sinua, Herra.
És térítsd meg szomszédainknak hétszeresen az ő ölükbe gyalázásukat, mellyel téged gyaláztak, Uram!
13 Mutta me, sinun kansasi, sinun laitumesi lampaat, kiitämme sinua iankaikkisesti, julistamme sinun kiitostasi polvesta polveen.
Mi pedig, a te néped s legelőd juhai, hálát adunk neked örökké, nemzedékre meg nemzedékre beszéljük el dicséretedet!
