Psalmien 78
1 Aasafin mietevirsi. Kuuntele, kansani, minun opetustani, kallistakaa korvanne minun suuni sanoille.
Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
2 Minä avaan suuni mietelmiin, tuon ilmi muinaisaikojen arvoituksia.
Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
3 Mitä olemme kuulleet, minkä olemme saaneet tietää ja mitä isämme ovat meille kertoneet,
A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
4 sitä me emme heidän lapsiltansa salaa, vaan me kerromme tulevalle polvelle Herran ylistettävistä teoista, hänen voimastansa ja ihmeistänsä, jotka hän on tehnyt.
Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
5 Hän asetti todistuksen Jaakobiin, hän sääti Israeliin lain ja käski meidän isiemme julistaa ne lapsillensa,
Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
6 että jälkipolvi saisi ne tietää, saisivat tietää vastedes syntyvät lapset, ja nekin nousisivat ja kertoisivat niistä lapsillensa.
Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
7 Niin nämä panisivat uskalluksensa Jumalaan eivätkä unhottaisi Jumalan tekoja, vaan ottaisivat hänen käskyistänsä vaarin.
Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
8 Ja niin ei heistä tulisi, niinkuin heidän isistänsä, kapinoitseva ja niskoitteleva polvi, sukupolvi, jonka sydän ei pysynyt lujana ja jonka henki ei pysynyt uskollisena Jumalalle.
Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
9 Efraimin lapset, asestetut jousimiehet, kääntyivät pakoon taistelun päivänä.
Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
10 Eivät he pitäneet Jumalan liittoa, eivät tahtoneet vaeltaa hänen lakinsa mukaan,
Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
11 vaan he unhottivat hänen suuret tekonsa ja hänen ihmeensä, jotka hän heille näytti.
Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
12 Heidän isiensä nähden hän ihmeitä teki Egyptin maassa, Sooanin kedolla.
Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
13 Hän halkaisi meren ja vei heidät sen läpi, hän seisotti vedet roukkioksi.
Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
14 Hän johdatti heitä päivän aikaan pilvellä ja tulen valolla kaiket yöt.
Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
15 Hän halkoi kalliot erämaassa ja juotti heitä runsaasti, kuin syvistä vesistä.
Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
16 Hän juoksutti puroja kalliosta ja vuodatti virtanaan vettä.
Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
17 Yhä he kuitenkin tekivät syntiä häntä vastaan ja olivat uppiniskaisia Korkeimmalle erämaassa.
Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
18 He kiusasivat Jumalaa sydämessänsä, vaatien ruokaa himonsa tyydyttämiseksi.
És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
19 Ja he puhuivat Jumalaa vastaan sanoen: "Voikohan Jumala kattaa pöydän erämaassa?
És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
20 Katso, hän kyllä kallioon iski, ja vedet vuotivat ja purot tulvivat; mutta voiko hän antaa myös leipää tai hankkia kansallensa lihaa?"
Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
21 Sentähden Herra, kun hän sen kuuli, julmistui; ja tuli syttyi Jaakobissa, ja Israelia vastaan nousi viha,
Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
22 koska he eivät uskoneet Jumalaan eivätkä luottaneet hänen apuunsa.
Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
23 Hän käski pilviä korkeudessa ja avasi taivaan ovet;
És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
24 hän satoi heille ruuaksi mannaa, hän antoi heille taivaan viljaa.
És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
25 Ihmiset söivät enkelien leipää; hän lähetti heille evästä yllin kyllin.
Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
26 Hän nosti taivaalle itätuulen ja ajoi voimallaan esiin etelätuulen;
Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
27 hän antoi sataa heille lihaa kuin tomua, siivekkäitä lintuja kuin meren hiekkaa;
És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
28 hän pudotti ne leirinsä keskeen, yltympäri asuntonsa.
És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
29 Niin he söivät ja tulivat kylläisiksi; mitä he olivat himoinneet, sitä hän salli heidän saada.
Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
30 Eivät olleet he vielä himoansa tyydyttäneet, ja ruoka oli vielä heidän suussaan,
Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
31 kun heitä vastaan jo nousi Jumalan viha: hän tappoi heidän voimakkaimpansa ja kaatoi maahan Israelin nuoret miehet.
Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
32 Mutta sittenkin he yhä vielä tekivät syntiä eivätkä uskoneet hänen ihmeitänsä.
Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
33 Sentähden hän lopetti heidän päivänsä niinkuin tuulahduksen, antoi heidän vuottensa päättyä äkilliseen perikatoon.
Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
34 Kun hän surmasi heitä, kysyivät he häntä, kääntyivät ja etsivät Jumalaa.
Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
35 He muistivat, että Jumala oli heidän kallionsa, ja että Jumala, Korkein, oli heidän lunastajansa.
És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
36 Mutta he pettivät häntä suullaan ja valhettelivat hänelle kielellänsä;
És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
37 sillä heidän sydämensä ei ollut vakaa häntä kohtaan, eivätkä he olleet uskolliset hänen liitossansa.
De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
38 Mutta hän on laupias, antaa anteeksi rikkomukset eikä tahdo hukuttaa. Sentähden hän usein kääntyi vihastansa eikä antanut kaiken kiivautensa nousta.
Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
39 Sillä hän muisti, että he ovat liha, tuulahdus, joka menee eikä enää palaja.
Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
40 Kuinka usein he niskoittelivat häntä vastaan korvessa ja murehduttivat hänen mielensä erämaassa!
Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!
41 Ja yhä edelleen he kiusasivat Jumalaa ja vihoittivat Israelin Pyhän.
És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
42 He eivät muistaneet hänen kättänsä, eivät sitä päivää, jona hän päästi heidät ahdistajasta,
Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
43 jona hän teki tunnustekonsa Egyptissä ja ihmeensä Sooanin kedolla,
Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
44 muutti heidän virtansa vereksi, niin etteivät he voineet vesiojistaan juoda;
És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
45 lähetti heidän sekaansa paarmoja, jotka heitä söivät, ja sammakoita, jotka tuottivat heille häviötä;
Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
46 antoi heidän satonsa tuhosirkoille ja heinäsirkoille heidän vaivannäkönsä;
Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
47 hävitti rakeilla heidän viiniköynnöksensä ja raekivillä heidän metsäviikunapuunsa;
Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
48 antoi heidän karjansa alttiiksi rakeille ja heidän laumansa salamoille.
Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
49 Hän lähetti heitä vastaan vihansa hehkun, kiivastuksen, vihastuksen ja ahdistuksen, parven pahoja enkeleitä.
Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
50 Hän raivasi tien vihallensa, ei säästänyt heidän sielujansa kuolemasta, vaan antoi heidän henkensä ruton valtaan.
Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
51 Hän surmasi kaikki esikoiset Egyptistä, miehuuden ensimmäiset Haamin majoista.
És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
52 Mutta kansansa hän pani liikkeelle kuin lampaat ja johdatti heitä erämaassa kuin laumaa.
Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
53 Hän johti heitä turvallisesti, heidän ei tarvinnut peljätä; mutta heidän vihollisensa peitti meri.
És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
54 Ja hän vei heidät pyhälle alueellensa, vuorelle, jonka hänen oikea kätensä oli hankkinut.
És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
55 Hän karkoitti pakanat pois heidän tieltänsä, jakoi ne heille arvalla perintöosaksi ja antoi Israelin sukukuntain asua niiden majoissa.
És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
56 Mutta niskoittelullaan he kiusasivat Jumalaa, Korkeinta, eivätkä ottaneet hänen todistuksistansa vaaria,
De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
57 vaan luopuivat pois ja olivat uskottomia isiensä lailla, kävivät kelvottomiksi kuin veltto jousi.
Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
58 He vihoittivat hänet uhrikukkuloillansa ja herättivät hänen kiivautensa epäjumaliensa kuvilla.
Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
59 Jumala kuuli sen ja julmistui, ja hän hylkäsi Israelin peräti.
Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
60 Hän hylkäsi asumuksensa Siilossa, majan, jonka hän oli pystyttänyt ihmisten keskelle.
És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
61 Hän salli väkevyytensä joutua vankeuteen ja kunniansa vihollisten käsiin.
Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
62 Hän antoi kansansa alttiiksi miekalle ja julmistui perintöosaansa.
És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
63 Heidän nuorukaisensa kulutti tuli, ja heidän neitsyensä jäivät häälauluja vaille.
Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
64 Heidän pappinsa kaatuivat miekkaan, eivätkä heidän leskensä voineet itkuja itkeä.
Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
65 Silloin Herra heräsi niinkuin nukkuja, niinkuin viinin voittama sankari.
Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
66 Hän löi vihollisensa pakoon, tuotti heille ikuisen häpeän.
És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
67 Hän hylkäsi myös Joosefin majan eikä valinnut Efraimin sukukuntaa,
Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
68 vaan valitsi Juudan sukukunnan, Siionin vuoren, jota hän rakastaa.
Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
69 Ja hän rakensi pyhäkkönsä korkeuksien tasalle, rakensi sen kuin maan, jonka hän on perustanut ikiajoiksi.
És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
70 Hän valitsi Daavidin, palvelijansa, ja otti hänet lammastarhoista.
És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
71 Hän toi hänet imettäväisten lammasten jäljestä kaitsemaan kansaansa, Jaakobia, ja Israelia, perintöosaansa.
A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
72 Ja Daavid kaitsi heitä vilpittömin sydämin ja johti heitä taitavalla kädellä.
És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.
