Psalmien 6
1 Veisuunjohtajalle; kielisoittimilla; matalassa äänialassa; Daavidin virsi. Herra, älä rankaise minua vihassasi, älä kiivastuksessasi minua kurita.
Karmesternek, hárfajátékon a nyolczasra. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, ne haragodban fenyíts engem, s ne hevedben büntess engem!
2 Herra, armahda minua, sillä minä olen näännyksissä; paranna minut, Herra, sillä minun luuni ovat peljästyneet,
Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, mert fonnyadt vagyok; gyógyíts engem, Örökkévaló, mert megrémültek csontjaim;
3 ja minun sieluni on kovin peljästynyt. Voi, Herra, kuinka kauan?
és lelkem megrémült nagyon – te pedig, Örökkévaló, meddig még?
4 Käänny, Herra, vapahda minun sieluni, pelasta minut armosi tähden.
Fordulj felém, Örökkévaló, szabadítsd ki lelkemet, segíts meg szereteted kedvéért!
Mert nincs a halálban emlékezés rólad; az alvilágban ki ad hálát neked? (Sheol h7585)
6 Minä olen uupunut huokaamisesta; joka yö minä itken vuoteeni vesille ja kastelen leposijani kyyneleilläni.
Elfáradtam sóhajtozásomban, áztatom minden éjjel ágyamat, könnyemmel elárasztom nyoszolyámat.
7 Minun silmäni ovat huienneet surusta, vanhenneet kaikkien vastustajaini tähden.
Elsorvadt bosszúságomtól szemem, eltompult mind a szorongatóim miatt.
8 Väistykää minusta, kaikki väärintekijät, sillä Herra kuulee minun itkuni äänen.
Távozzatok tőlem, ti jogtalanság cselekvői mind, mert hallotta az Örökkévaló sírásom hangját.
9 Herra kuulee minun anomiseni, Herra ottaa minun rukoukseni vastaan.
Meghallgatta az Örökkévaló könyörgésemet, az Örökkévaló elfogadja imádságomat.
10 Kaikki minun viholliseni joutuvat häpeään ja suuren pelon valtaan; äkisti he joutuvat häpeään, kääntyvät pois.
Szégyenkezzenek és rémüljenek meg mind az ellenségeim, hátráljanak meg, szégyenkezzenek egy pillanat alatt!
