Psalmien 44
1 Veisuunjohtajalle; koorahilaisten mietevirsi. Jumala, me olemme omin korvin kuulleet, meidän isämme ovat meille kertoneet, minkä teon sinä teit heidän päivinänsä, muinaisina päivinä.
Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
2 Sinä karkoitit kädelläsi pakanat, mutta heidät sinä istutit, sinä hävitit kansat, mutta heidät sinä levitit.
Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
3 Sillä eivät he miekallansa valloittaneet maata, eikä heidän käsivartensa heitä auttanut, vaan sinun oikea kätesi, sinun käsivartesi ja sinun kasvojesi valkeus, koska sinä olit heihin mielistynyt.
Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
4 Sinä, Jumala, sinä olet minun kuninkaani, toimita Jaakobille apu.
Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
5 Sinun avullasi me syöksemme ahdistajamme maahan, sinun nimessäsi me tallaamme vastustajamme.
Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
6 Sillä en minä jouseeni luota, eikä miekkani minua auta;
Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
7 vaan sinä pelastat meidät vihollisistamme, ja saatat vihamiehemme häpeään.
Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
8 Jumala on meidän kerskauksemme kaikkina päivinä, ja sinun nimeäsi me ylistämme iankaikkisesti. (Sela)
Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
9 Kuitenkin sinä meidät hylkäsit ja saatoit meidät häpeään, et lähtenyt sotaan meidän joukkojemme kanssa.
Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
10 Sinä käänsit meidät vihollista pakoon, ja meidän vihamiehemme ryöstivät saalista.
Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
11 Sinä annoit meidät syötäviksi kuin lampaat, ja hajotit meidät pakanain sekaan.
Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
12 Sinä myit kansasi halvasta etkä heidän hinnastaan paljoa hyötynyt.
Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
13 Sinä annat meidät naapuriemme häväistäviksi, ympärillämme asuvaisten pilkaksi ja ivaksi.
Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
14 Sinä saatat meidät sananparreksi pakanoille, pään pudistukseksi kansoille.
Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
15 Joka päivä on häväistykseni minun edessäni, ja kasvojeni häpeä peittää minut,
Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
16 herjaajan ja pilkkaajan puheen tähden, vihollisen ja kostonhimoisen katseitten tähden.
A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
17 Tämä kaikki on meitä kohdannut, vaikka emme ole sinua unhottaneet emmekä sinun liittoasi rikkoneet.
Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
18 Ei ole meidän sydämemme sinusta luopunut, eivät meidän askeleemme sinun polultasi poikenneet.
Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
19 Kuitenkin sinä runtelit meidät aavikkosutten asuinsijoilla ja peitit meidät synkeydellä.
Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
20 Jos me olisimme unhottaneet Jumalamme nimen ja ojentaneet kätemme vieraan jumalan puoleen,
Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
21 eikö Jumala olisi sitä tutkituksi saanut, sillä hän tuntee sydämen salaisuudet?
Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
22 Ei, vaan sinun tähtesi meitä surmataan kaiken päivää, meitä pidetään teuraslampaina.
Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
23 Heräjä, miksi nukut, Herra? Nouse, älä iäksi hylkää.
Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
24 Miksi peität kasvosi, unhotat meidän kurjuutemme ja ahdistuksemme?
Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
25 Sillä meidän sielumme on vaipunut tomuun, meidän ruumiimme painunut maahan.
Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
26 Nouse, auta meitä ja lunasta meidät armosi tähden.
Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
