Psalmien 44
1 Veisuunjohtajalle; koorahilaisten mietevirsi. Jumala, me olemme omin korvin kuulleet, meidän isämme ovat meille kertoneet, minkä teon sinä teit heidän päivinänsä, muinaisina päivinä.
A karmesternek. Kórach fiaitúl. Oktató dal. Isten, füleinkkel hallottuk, őseink elbeszélték nekünk; művet műveltél napjaik-ban, a hajdan napjaiban.
2 Sinä karkoitit kädelläsi pakanat, mutta heidät sinä istutit, sinä hävitit kansat, mutta heidät sinä levitit.
Tenn kezeddel elűztél nemzeteket, és elültetted őket; sújtottál népeket, és kiterjesztetted őket.
3 Sillä eivät he miekallansa valloittaneet maata, eikä heidän käsivartensa heitä auttanut, vaan sinun oikea kätesi, sinun käsivartesi ja sinun kasvojesi valkeus, koska sinä olit heihin mielistynyt.
Mert nem kardjukkal foglaltak el országot és karjuk nem segított nekik; hanem jobbod és karod és arczod világossága, mert kedvelted őket.
4 Sinä, Jumala, sinä olet minun kuninkaani, toimita Jaakobille apu.
Te vagy királyom, oh Isten, rendeld e1 Jákób segítségét!
5 Sinun avullasi me syöksemme ahdistajamme maahan, sinun nimessäsi me tallaamme vastustajamme.
Általad döfjük le szorongatóinkat, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
6 Sillä en minä jouseeni luota, eikä miekkani minua auta;
Mert nem íjjamban bízom, és kardom nem segít engem;
7 vaan sinä pelastat meidät vihollisistamme, ja saatat vihamiehemme häpeään.
hanem te segítottél meg szorongatóinktól, és gyűlölőinket megszégyenítotted.
8 Jumala on meidän kerskauksemme kaikkina päivinä, ja sinun nimeäsi me ylistämme iankaikkisesti. (Sela)
Istennel dicsekszünk egész nap és nevedet örökké magasztaljuk. Széla.
9 Kuitenkin sinä meidät hylkäsit ja saatoit meidät häpeään, et lähtenyt sotaan meidän joukkojemme kanssa.
Ám elvetettél s meggyaláztál minket, és nem vonülsz ki hadainkkal;
10 Sinä käänsit meidät vihollista pakoon, ja meidän vihamiehemme ryöstivät saalista.
hátrafordulnunk engedsz szorongató elől, és gyűlölőink kedvükre prédálnak.
11 Sinä annoit meidät syötäviksi kuin lampaat, ja hajotit meidät pakanain sekaan.
Odaadsz bennünket mint juhokat eledelül, és a nemzetek közé elszórtál minket.
12 Sinä myit kansasi halvasta etkä heidän hinnastaan paljoa hyötynyt.
Eladod népedet potom díjért, és nem tartottad sokra az ő árukat.
13 Sinä annat meidät naapuriemme häväistäviksi, ympärillämme asuvaisten pilkaksi ja ivaksi.
Gyalázattá tettél bennünket szomszédaink előtt, gúnynyá és csúffá a körülöttünk levőknek.
14 Sinä saatat meidät sananparreksi pakanoille, pään pudistukseksi kansoille.
Példázattá teszel bennünket a nemzetek közt, fejesóválássá a népek közt.
15 Joka päivä on häväistykseni minun edessäni, ja kasvojeni häpeä peittää minut,
Egész nap előttem van gyalázatom, és arczom szégyene elborított engem,
16 herjaajan ja pilkkaajan puheen tähden, vihollisen ja kostonhimoisen katseitten tähden.
gyalázónak és káromlónak szavától, ellenség és boszúvágyó miatt.
17 Tämä kaikki on meitä kohdannut, vaikka emme ole sinua unhottaneet emmekä sinun liittoasi rikkoneet.
Mindez reánk jött, mégsem felejtkeztünk meg rólad, s nem tagadtuk meg szövetségedet,
18 Ei ole meidän sydämemme sinusta luopunut, eivät meidän askeleemme sinun polultasi poikenneet.
Meg nem hátrált a mi szívünk, hogy léptünk elhajolt volna ösvényedről,
19 Kuitenkin sinä runtelit meidät aavikkosutten asuinsijoilla ja peitit meidät synkeydellä.
úgy hogy összezúztál minket sakálok helyén és homályt borítottál ránk.
20 Jos me olisimme unhottaneet Jumalamme nimen ja ojentaneet kätemme vieraan jumalan puoleen,
Ha megfelejtkeztünk volna Istenünk nevéről, hogy terjesztettük volna kezeinket idegen istenhez:
21 eikö Jumala olisi sitä tutkituksi saanut, sillä hän tuntee sydämen salaisuudet?
nemde Isten kutatná ezt, mert ő ismeri a szív rejtelmeit!
22 Ei, vaan sinun tähtesi meitä surmataan kaiken päivää, meitä pidetään teuraslampaina.
Bizony, miattad öldöstek bennünket egész nap, úgy tekintettek mint vágásra való juhohat.
23 Heräjä, miksi nukut, Herra? Nouse, älä iäksi hylkää.
Ébredj, miért alszol, Uram? Serkenj, ne vess el mindétig!
24 Miksi peität kasvosi, unhotat meidän kurjuutemme ja ahdistuksemme?
Miért rejted el arczodat, megfelejtkezel sanyarúságunkról és elnyomatásunkról.
25 Sillä meidän sielumme on vaipunut tomuun, meidän ruumiimme painunut maahan.
Mert legörnyedt a porig lelkünk, földhöz ragadt a mi testünk.
26 Nouse, auta meitä ja lunasta meidät armosi tähden.
Kelj föl segítségül nekünk, és válts meg minket szereteted kedvéért!
