Psalmien 2

1 Miksi pakanat pauhaavat ja kansat turhia ajattelevat?

Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

2 Maan kuninkaat nousevat, ruhtinaat yhdessä neuvottelevat Herraa ja hänen voideltuansa vastaan:

A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

3 "Katkaiskaamme heidän kahleensa, heittäkäämme päältämme heidän köytensä".

Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

4 Hän, joka taivaassa asuu, nauraa; Herra pilkkaa heitä.

Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

5 Kerran hän on puhuva heille vihassansa, peljättävä heitä hirmuisuudessaan:

Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

6 "Minä olen asettanut kuninkaani Siioniin, pyhälle vuorelleni".

Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

7 Minä ilmoitan, mitä Herra on säätänyt. Hän lausui minulle: "Sinä olet minun poikani, tänä päivänä minä sinut synnytin.

Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

8 Ano minulta, niin minä annan pakanakansat sinun perinnöksesi ja maan ääret sinun omiksesi.

Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

9 Rautaisella valtikalla sinä heidät muserrat, niinkuin saviastian sinä särjet heidät."

Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

10 Tulkaa siis järkiinne, kuninkaat, maan tuomarit, ottakaa nuhteesta vaari.

Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

11 Palvelkaa Herraa pelvolla ja iloitkaa vavistuksella.

Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

12 Antakaa suuta pojalle, ettei hän vihastuisi ettekä te hukkuisi tiellänne. Sillä hänen vihansa syttyy äkisti. Autuaat ovat kaikki, jotka häneen turvaavat.

Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!