Psalmien 2

1 Miksi pakanat pauhaavat ja kansat turhia ajattelevat?

Miért csődültek a népek, és gondolnak hiábavalót a nemzetek,

2 Maan kuninkaat nousevat, ruhtinaat yhdessä neuvottelevat Herraa ja hänen voideltuansa vastaan:

összeállanak a föld királyai, és együtt tanakodnak a fejedelmek az Örökkévaló és az ő fölkentje ellen?

3 "Katkaiskaamme heidän kahleensa, heittäkäämme päältämme heidän köytensä".

Szakítsuk szét kötelékeiket, s vessük le magunkról bilincseiket!

4 Hän, joka taivaassa asuu, nauraa; Herra pilkkaa heitä.

Az égben trónoló nevet, az Úr gúnyolódik rajtuk,

5 Kerran hän on puhuva heille vihassansa, peljättävä heitä hirmuisuudessaan:

akkor beszél hozzájuk haragjában és hevében megrettenti őket:

6 "Minä olen asettanut kuninkaani Siioniin, pyhälle vuorelleni".

Hisz én iktattam be királyomat Cziónon, az én szent hegyemen. –

7 Minä ilmoitan, mitä Herra on säätänyt. Hän lausui minulle: "Sinä olet minun poikani, tänä päivänä minä sinut synnytin.

Hadd adok hírt törvényről! Az Örökkévaló szólt hozzám: fiam vagy, én ma szülőd lettem.

8 Ano minulta, niin minä annan pakanakansat sinun perinnöksesi ja maan ääret sinun omiksesi.

Kérj tőlem, s majd adok nemzeteket birtokodul s tulajdonodul a földnek végeit;

9 Rautaisella valtikalla sinä heidät muserrat, niinkuin saviastian sinä särjet heidät."

majd megtöröd őket vaspálczával, mint a fazekasedényt szétzúzod őket!

10 Tulkaa siis järkiinne, kuninkaat, maan tuomarit, ottakaa nuhteesta vaari.

Most tehát királyok, térjetek észre, okuljatok, földnek birái;

11 Palvelkaa Herraa pelvolla ja iloitkaa vavistuksella.

szolgáljátok az Örökkévalót félelemben és ujjongjatok remegés közt.

12 Antakaa suuta pojalle, ettei hän vihastuisi ettekä te hukkuisi tiellänne. Sillä hänen vihansa syttyy äkisti. Autuaat ovat kaikki, jotka häneen turvaavat.

Hódoljatok a fiúnak, nehogy haragudjék s elvesznétek az úton; mert kevés híján felgyúl a haragja. Boldogok mind, kik benne keresnek menedéket!