Psalmien 132
1 Matkalaulu. Muista, Herra, Daavidin hyväksi kaikkia hänen vaivojansa,
Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
2 hänen, joka vannoi valan Herralle ja teki lupauksen Jaakobin Väkevälle:
A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
3 "Minä en mene majaan, joka on minun kotini, enkä nouse vuoteeseeni, joka on minun leposijani,
Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
4 minä en suo silmilleni unta enkä silmäluomilleni lepoa,
Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
5 ennenkuin löydän sijan Herralle, asumuksen Jaakobin Väkevälle".
Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
6 Katso, me kuulimme sen olevan Efratassa, me löysimme sen Jaarin kedoilta.
Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
7 Menkäämme hänen asumukseensa, kumartukaamme hänen jalkainsa astinlaudan eteen.
Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
8 Nouse, Herra, leposijaasi, sinä ja sinun väkevyytesi arkki.
Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
9 Sinun pappisi olkoot puetut vanhurskaudella, ja sinun hurskaasi riemuitkoot.
Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
10 Palvelijasi Daavidin tähden älä torju pois voideltusi kasvoja.
Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!
11 Herra on vannonut Daavidille totisen valan, jota hän ei peruuta: "Sinun ruumiisi hedelmän minä asetan sinun valtaistuimellesi.
Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
12 Jos sinun poikasi pitävät minun liittoni ja minun todistukseni, jotka minä heille opetan, niin saavat heidänkin poikansa istua sinun valtaistuimellasi iankaikkisesti."
Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
13 Sillä Herra on valinnut Siionin, halunnut sen asunnoksensa:
Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
14 "Tämä on minun leposijani iankaikkisesti; tässä minä asun, sillä tänne on minun haluni ollut.
Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
15 Siionin ravinnon minä runsaasti siunaan, sen köyhät minä leivällä ruokin.
Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
16 Sen papit minä puetan autuudella, ja sen hurskaat riemuiten riemuitkoot.
Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
17 Siellä minä annan yletä Daavidille sarven, sytytän voidellulleni lampun.
Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
18 Hänen vihollisensa minä puetan häpeällä, mutta hänen päässänsä loistaa hänen kruununsa."
Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.
