Psalmien 130

1 Matkalaulu. Syvyydestä minä huudan sinua, Herra.

Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

2 Herra, kuule minun ääneni. Tarkatkoot sinun korvasi minun rukousteni ääntä.

Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

3 Jos sinä, Herra, pidät mielessäsi synnit, Herra, kuka silloin kestää?

Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

4 Mutta sinun tykönäsi on anteeksiantamus, että sinua peljättäisiin.

Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

5 Minä odotan Herraa, minun sieluni odottaa, ja minä panen toivoni hänen sanaansa.

Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

6 Minun sieluni odottaa Herraa hartaammin kuin vartijat aamua, kuin vartijat aamua.

Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

7 Pane toivosi Herraan, Israel. Sillä Herran tykönä on armo, runsas lunastus hänen tykönänsä.

Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

8 Ja hän lunastaa Israelin kaikista sen synneistä.

és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!