Psalmien 129

1 Matkalaulu. He ovat minua kovin ahdistaneet nuoruudestani asti-näin sanokoon Israel-

Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.

2 he ovat minua kovin ahdistaneet nuoruudestani asti, mutta eivät he ole päässeet minusta voitolle.

Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

3 Kyntäjät ovat minun selkääni kyntäneet ja vetäneet pitkät vaot.

Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

4 Mutta Herra on vanhurskas, hän on katkonut jumalattomain köydet.

Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

5 Joutukoot häpeään ja kääntykööt takaisin kaikki Siionin vihamiehet.

Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.

6 Olkoot he niinkuin ruoho katoilla, joka kuivuu ennen korrelle puhkeamistaan,

Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.

7 josta ei leikkaaja täytä kättänsä eikä lyhteen sitoja syliänsä.

A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.

8 Älköötkä sanoko ohitsekulkijat: "Herran siunaus tulkoon teille. Me siunaamme teitä Herran nimeen."

Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!