Psalmien 126

1 Matkalaulu. Kun Herra käänsi Siionin kohtalon, niin me olimme kuin unta näkeväiset.

Zarándoklás éneke. Midőn visszahozta az Örökkévaló Czión foglyait, úgy voltunk, mint a kik álmodnak.

2 Silloin oli meidän suumme naurua täynnä, ja kielemme riemua täynnä; silloin sanottiin pakanain keskuudessa: "Herra on tehnyt suuria heitä kohtaan".

Akkor megtelt szájunk nevetéssel és nyelvünk újjongással; akkor szóltak a nemzetek közt: nagyokat mívelt az Örökkévaló ezekkel!

3 Niin, Herra on tehnyt suuria meitä kohtaan; siitä me iloitsemme.

Nagyokat mívelt az Örökkévaló velünk; vidámak voltunk.

4 Herra, käännä meidän kohtalomme, niinkuin sadepurot Etelämaassa.

Hozd vissza, Örökkévaló, foglyainkat, mint folyammedreket a délvidéken.

5 Jotka kyynelin kylvävät, ne riemuiten leikkaavat.

Akik könnyel vetettek, újjongással aratnak:

6 He menevät itkien, kun kylvösiemenen vievät; he palajavat riemuiten, kun lyhteensä tuovat.

menve mén és sír, aki viszi a vetőmag szóratját; jöttön jő, újjongással, aki viszi kévéit.