Psalmien 121

1 Matkalaulu. Minä nostan silmäni vuoria kohti: mistä tulee minulle apu?

Ének a zarándoklásra. A hegyek felé emelem szemeimet: honnan jön segítségem?

2 Apu minulle tulee Herralta, joka on tehnyt taivaan ja maan.

Segítségem az Örökkévalótól, ki égnek és földnek teremtője.

3 Hän ei salli sinun jalkasi horjua, sinun varjelijasi ei torku.

Ne engedje ingadozni lábadat, ne szunnyadjon a te őriződ!

4 Katso, hän, joka Israelia varjelee, ei torku eikä nuku.

Íme, nem szunnnyad és nem alszik Izraél őrzője.

5 Herra on sinun varjelijasi, Herra on suojaava varjosi sinun oikealla puolellasi.

Az Örökkévaló a te őrződ, az Örökkévaló a te árnyékod, jobb kezed mellett.

6 Ei polta sinua aurinko päivällä, eikä kuu yöllä.

Nappal nem ver téged a nap, sem éjjel a hold.

7 Herra varjelee sinut kaikesta pahasta, hän varjelee sinun sielusi.

Az Örökkévaló megőriz téged minden rossztól, megőrzi lelkedet.

8 Herra varjelee sinun lähtemisesi ja tulemisesi, nyt ja iankaikkisesti.

Az Örökkévaló megőrzi mentedet és jöttödet, mostantól mindörökké!