Psalmien 108

1 Laulu; Daavidin virsi. Minun sydämeni on valmis, Jumala, minä tahdon veisata ja soittaa; valmis on minun sieluni.

Ének. Dávid zsoltára. Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsőségem is kész.

2 Heräjä, harppu ja kannel. Minä tahdon herättää aamuruskon.

Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!

3 Herra, sinua minä kiitän kansojen joukossa ja veisaan sinun kiitostasi kansakuntien keskellä.

Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!

4 Sillä suuri on sinun armosi ja ulottuu ylitse taivasten ja sinun totuutesi hamaan pilviin asti.

Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod!

5 Korota itsesi yli taivasten, Jumala, ja levitköön sinun kunniasi yli kaiken maan.

Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!

6 Että sinun rakkaasi pelastetuiksi tulisivat, auta oikealla kädelläsi ja vastaa minulle.

Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!

7 Jumala on puhunut pyhäkössänsä. Minä riemuitsen, minä jaan Sikemin ja mittaan Sukkotin laakson.

Az ő szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.

8 Minun on Gilead, ja minun on Manasse; Efraim on minun pääni suojus, Juuda minun valtikkani.

Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelőm.

9 Mooab on minun pesuastiani, Edomiin minä viskaan kenkäni, minä riemuitsen Filistean maasta.

Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.

10 Kuka vie minut varustettuun kaupunkiin? Kuka saattaa minut Edomiin?

Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?

11 Etkö sinä, Jumala, hyljännyt meitä? Et lähtenyt, Jumala, meidän sotajoukkojemme kanssa!

Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?

12 Anna meille apu ahdistajaa vastaan, sillä turha on ihmisten apu.

Adj szabadulást nékünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség!

13 Jumalan voimalla me teemme väkeviä tekoja; hän tallaa meidän vihollisemme maahan.

Istennel hatalmasan cselekszünk, és ő megtapodja ellenségeinket.