Psalmien 107
1 Kiittäkää Herraa, sillä hän on hyvä, sillä hänen armonsa pysyy iankaikkisesti.
Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.
2 Niin sanokoot Herran lunastetut, jotka hän on lunastanut ahdistuksen alta
Ezt mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;
3 ja koonnut pakanamaista, idästä ja lännestä, pohjoisesta ja meren puolelta.
És a kiket összegyűjtött a különböző földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.
4 He harhailivat erämaassa, autiossa, tiettömässä maassa, löytämättä asuttua kaupunkia.
Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
5 Heidän oli nälkä ja jano, heidän sielunsa nääntyi heissä.
Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
6 Mutta hädässänsä he huusivat Herraa, ja hän pelasti heidät heidän ahdistuksistaan.
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.
7 Ja hän ohjasi heidät oikealle tielle, niin että he pääsivät asuttuun kaupunkiin.
És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
8 Kiittäkööt he Herraa hänen armostansa, hänen ihmeellisistä teoistaan ihmislapsia kohtaan.
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
9 Sillä hän ravitsee nääntyvän sielun ja täyttää nälkäisen sielun hyvyydellä.
Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!
10 He istuivat pimeydessä ja synkeydessä, vangittuina kurjuuteen ja rautoihin,
A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
11 koska olivat niskoitelleet Jumalan käskyjä vastaan ja katsoneet halvaksi Korkeimman neuvon.
Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
12 Hän masensi heidän sydämensä kärsimyksellä; he sortuivat, eikä ollut auttajaa.
Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
13 Mutta hädässänsä he huusivat Herraa, ja hän pelasti heidät heidän ahdistuksistaan.
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.
14 Hän vei heidät ulos pimeydestä ja synkeydestä, hän katkaisi heidän kahleensa.
Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
15 Kiittäkööt he Herraa hänen armostansa ja hänen ihmeellisistä teoistaan ihmislapsia kohtaan.
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
16 Sillä hän särkee vaskiset ovet ja rikkoo rautaiset salvat.
Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
17 He olivat hulluja, sillä heidän vaelluksensa oli syntinen, ja he kärsivät vaivaa pahojen tekojensa tähden.
A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.
18 Heidän sielunsa inhosi kaikkea ruokaa, ja he olivat lähellä kuoleman portteja.
Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
19 Mutta hädässänsä he huusivat Herraa, ja hän pelasti heidät heidän ahdistuksistaan.
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.
20 Hän lähetti sanansa ja paransi heidät ja pelasti heidät haudasta.
Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.
21 Kiittäkööt he Herraa hänen armostansa ja hänen ihmeellisistä teoistaan ihmislapsia kohtaan.
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
22 Uhratkoot kiitosuhreja ja kertokoot riemuiten hänen töitään.
És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!
23 He lähtivät laivoilla merelle ja kävivät kauppaa suurilla vesillä.
A kik hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak,
24 He näkivät Herran työt ja hänen ihmeelliset tekonsa meren syvyyksissä.
Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.
25 Hän sanoi sanansa ja nosti myrskytuulen, joka kohotti korkealle sen aallot.
Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
26 He kohosivat taivasta kohti, he vajosivat syvyyksiin; heidän sielunsa menehtyi tuskasta.
Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
27 He horjuivat ja hoippuivat kuin juopunut, ja kaikki heidän taitonsa hämmentyi.
Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
28 Mutta hädässänsä he huusivat Herraa, ja hän päästi heidät heidän ahdistuksistaan.
De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.
29 Hän tyynnytti myrskyn, ja meren aallot hiljenivät.
Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
30 He iloitsivat, kun tuli tyyni, ja hän vei heidät toivottuun satamaan.
És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.
31 Kiittäkööt he Herraa hänen armostansa ja hänen ihmeellisistä teoistaan ihmislapsia kohtaan.
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért!
32 Kunnioittakoot häntä kansan seurakunnassa ja vanhinten kokouksessa häntä ylistäkööt.
És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!
33 Hän muutti virrat erämaaksi ja vesilähteet kuivaksi maaksi,
Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
34 hedelmällisen maan suola-aroksi, sen asukasten pahuuden tähden.
Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
35 Hän muutti erämaan vesilammikoiksi ja kuivan maan vesilähteiksi.
Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
36 Ja hän asetti nälkäiset sinne asumaan ja he rakensivat kaupungin asuaksensa.
És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.
37 Ja he kylvivät peltoja ja istuttivat viinitarhoja, jotka tuottivat satoisan hedelmän.
És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
38 Hän siunasi heitä, ja he lisääntyivät suuresti, ja hän antoi heille paljon karjaa.
És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
39 Ja kun he vähentyivät ja vaipuivat onnettomuuden ja huolten painon alla,
De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.
40 niin hän, joka vuodattaa ylenkatsetta ruhtinasten päälle ja panee heidät harhailemaan tiettömissä autiomaissa,
Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.
41 hän kohotti köyhän kurjuudesta ja teki suvut suuriksi kuin lammaslaumat.
De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
42 Oikeamieliset näkevät sen ja riemuitsevat, ja kaiken vääryyden täytyy tukkia suunsa.
Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.
43 Joka viisas on, se ottakoon näistä vaarin ja ajatelkoon Herran armotekoja.
A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!
