Psalmien 106
1 Halleluja! Kiittäkää Herraa, sillä hän on hyvä, sillä hänen armonsa pysyy iankaikkisesti.
Dicsérjétek az Urat. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme.
2 Kuka voi kertoa Herran voimalliset teot, julistaa kaiken hänen ylistyksensä?
Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét?
3 Autuaat ne, jotka noudattavat oikeutta, jotka aina tekevät vanhurskauden!
Boldog, a ki megtartja a törvényt, és igazán cselekszik minden időben.
4 Muista minua, Herra, armolla, jota kansallesi osoitat, etsi minua avullasi,
Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jőjj el hozzám szabadításoddal,
5 että minä näkisin sinun valittujesi onnen, iloitsisin sinun kansasi ilolla, kerskaisin sinun perintöosasi kanssa.
Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!
6 Me olemme tehneet syntiä isäimme kanssa, me olemme pahoin tehneet ja olleet jumalattomat.
Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bűnösök, gonoszok valánk.
7 Eivät meidän isämme Egyptissä painaneet mieleensä sinun ihmeitäsi, eivät muistaneet sinun monia armotekojasi, vaan niskoittelivat meren rannalla, Kaislameren rannalla.
Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.
8 Kuitenkin hän pelasti heidät nimensä tähden, tehdäkseen voimansa tiettäväksi.
De ő megsegíté őket az ő nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.
9 Hän nuhteli Kaislamerta, ja se kuivui. Hän kuljetti heitä syvyyksissä niinkuin erämaassa.
Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé őket a mélységeken, mint egy síkon.
10 Hän pelasti heidät vihamiehen kädestä ja lunasti heidät vihollisen vallasta.
És kisegíté őket a gyűlölő kezéből; kimentette őket ellenség kezéből.
11 Vedet peittivät heidän ahdistajansa, ei yhtäkään niistä jäänyt jäljelle.
Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belőlük.
12 Silloin he uskoivat hänen sanansa, veisasivat hänen ylistystään.
És hittek az ő beszédeinek, és énekelték az ő dicséretét.
13 Mutta pian he unhottivat hänen tekonsa eivätkä odottaneet hänen neuvoansa.
Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az ő tanácsát!
14 Heissä syttyi himo erämaassa, ja he kiusasivat Jumalaa autiossa maassa.
Epekedés epeszté őket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.
15 Ja hän antoi heille, mitä he pyysivät, mutta lähetti heihin hivuttavan taudin.
És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.
16 Ja heissä syttyi leirissä kateus Moosesta vastaan ja Aaronia, Herran pyhää, vastaan.
És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.
17 Mutta maa aukeni ja nieli Daatanin ja peitti Abiramin joukkion.
Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.
18 Ja heidän joukkiossaan syttyi tuli, liekki poltti jumalattomat.
És tűz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.
19 He tekivät vasikan Hoorebin juurella ja kumarsivat valettua kuvaa;
Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány előtt.
20 he vaihtoivat Kunniansa ruohoa syövän härän kuvaan.
Felcserélték az ő dicsőségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.
21 He unhottivat Jumalan, pelastajansa, joka oli tehnyt Egyptissä suuria tekoja,
Elfeledkezének Istenről, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat művelt Égyiptomban,
22 ihmeitä Haamin maassa, peljättäviä tekoja Kaislameren rannalla.
Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.
23 Silloin hän aikoi hävittää heidät, mutta Mooses, hänen valittunsa, seisoi suojana hänen edessään ja käänsi pois hänen vihansa tuhoa tuottamasta.
Gondolta, hogy kipusztítja őket; de Mózes, az ő választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse őket.
24 He pitivät halpana ihanan maan eivätkä uskoneet hänen sanaansa.
És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az ő igéretének.
25 He napisivat teltoissansa eivätkä kuulleet Herran ääntä.
És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.
26 Silloin hän nosti kätensä heitä vastaan kaataakseen heidät erämaassa,
De ő felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa őket a pusztában;
27 kaataakseen heidän jälkeläisensä pakanain seassa ja hajottaakseen heidät pakanamaihin.
S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja őket a tartományokban.
28 He antautuivat palvelemaan Baal-Peoria ja söivät kuolleitten jumalien uhreja.
Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.
29 He vihoittivat hänet teoillansa, ja niin vitsaus alkoi riehua heidän keskuudessaan.
És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.
30 Mutta Piinehas astui esiin ja pani tuomion toimeen, ja vitsaus taukosi.
Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lőn.
31 Ja se luettiin hänelle vanhurskaudeksi, polvesta polveen, iankaikkisesti.
És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.
32 He vihoittivat hänet Meriban vetten luona, ja Mooseksen kävi pahoin heidän tähtensä.
Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,
33 Sillä he niskoittelivat Jumalan Henkeä vastaan, ja hän puhui huulillaan ajattelemattomasti.
Mert megkeseríték az ő szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.
34 He eivät hävittäneet niitä kansoja, jotka Herra oli käskenyt heidän hävittää,
Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította őket az Úr.
35 vaan pitivät yhteyttä pakanain kanssa ja oppivat heidän tekonsa.
Sőt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.
36 He palvelivat heidän jumalankuviansa, ja niistä tuli heille paula.
És tisztelték azoknak bálványait, és tőrré levének azok reájok.
37 Ja he uhrasivat poikiansa ja tyttäriänsä riivaajille.
És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,
38 He vuodattivat viatonta verta, poikiensa ja tyttäriensä verta, uhraten heidät Kanaanin epäjumalille, ja maa saastui veriveloista.
És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertőzteték a föld öldökléssel.
39 Näin he saastuttivat itsensä töillään ja olivat haureelliset teoissansa.
És tisztátalanokká lőnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.
40 Ja Herran viha syttyi hänen kansaansa vastaan, ja hän kyllästyi perintöosaansa.
De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az ő örökségét.
41 Ja hän jätti heidät pakanain käsiin, ja heidän vihamiehensä vallitsivat heitä.
És odaadá őket pogányok kezébe, és gyűlölőik uralkodtak rajtok.
42 Heidän vihollisensa ahdistivat heitä, ja heidän täytyi painua niiden käden alle.
És sanyargatták őket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!
43 Monet kerrat hän pelasti heidät, mutta he olivat uppiniskaiset omassa neuvossaan ja sortuivat pahain tekojensa tähden.
Számtalanszor megmentette őket, de ők felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bűneikbe.
44 Mutta hän katsoi heihin heidän ahdistuksessaan, kun hän kuuli heidän valitushuutonsa.
De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;
45 Ja hän muisti heidän hyväkseen liittonsa ja armahti heitä suuressa laupeudessansa.
És megemlékezett velök kötött szövetségéről, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelődék.
46 Ja hän salli heidän saada armon kaikilta, jotka olivat vieneet heidät vankeuteen.
És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik őket fogva elvivék.
47 Pelasta meidät, Herra, meidän Jumalamme, ja kokoa meidät pakanain seasta, että me kiittäisimme sinun pyhää nimeäsi ja kerskauksemme olisi, että me sinua ylistämme.
Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyűjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsőítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.
48 Kiitetty olkoon Herra, Israelin Jumala, iankaikkisesta iankaikkiseen. Ja kaikki kansa sanokoon: "Amen. Halleluja!"
Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.
