Psalmien 105
1 Kiittäkää Herraa, julistakaa hänen nimeänsä, tehkää hänen suuret tekonsa tiettäviksi kansojen keskuudessa.
Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit!
2 Laulakaa hänelle, veisatkaa hänelle, puhukaa kaikista hänen ihmeistänsä.
Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden ő csodatételét.
3 Hänen pyhä nimensä olkoon teidän kerskauksenne; iloitkoon niiden sydän, jotka etsivät Herraa.
Dicsekedjetek az ő szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.
4 Kysykää Herraa ja hänen voimaansa, etsikää alati hänen kasvojansa.
Kivánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orczáját szüntelen.
5 Muistakaa hänen ihmetöitänsä, jotka hän on tehnyt, hänen ihmeitänsä ja hänen suunsa tuomioita,
Emlékezzetek meg az ő csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleiről és az ő szájának ítéleteiről.
6 te Aabrahamin, hänen palvelijansa, siemen, Jaakobin lapset, te hänen valittunsa.
Oh Ábrahámnak, az ő szolgájának magva; oh Jákóbnak, az ő választottának fiai!
7 Hän, Herra, on meidän Jumalamme; hänen tuomionsa käyvät yli kaiken maan.
Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földre kihat az ő ítélete.
8 Hän muistaa liittonsa iankaikkisesti, säätämänsä sanan hamaan tuhansiin polviin,
Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;
9 liittonsa, jonka hän teki Aabrahamin kanssa, ja Iisakille vannomansa valan.
A melyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről.
10 Hän vahvisti sen käskyksi Jaakobille, Israelille iankaikkiseksi liitoksi.
És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,
11 Hän sanoi: "Sinulle minä annan Kanaanin maan, se olkoon teidän perintöosanne".
Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.
12 Heitä oli vähäinen joukko, vain harvoja, ja he olivat muukalaisia siellä.
Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és mintegy zsellérek abban,
13 Ja he vaelsivat kansasta kansaan ja yhdestä valtakunnasta toiseen kansaan.
És egyik nemzettől a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:
14 Hän ei sallinut kenenkään heitä vahingoittaa, ja hän rankaisi kuninkaita heidän tähtensä:
Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa őket, sőt királyokat is megfenyített miattok, mondván:
15 "Älkää koskeko minun voideltuihini, älkää tehkö pahaa minun profeetoilleni".
Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!
16 Ja kun hän kutsui nälänhädän maahan ja kokonaan mursi leivän tuen,
Mikor éhséget idéze elő a földön; és a kenyérnek minden botját eltöré,
17 oli hän lähettänyt heidän edellänsä miehen: Joosef oli myyty orjaksi.
Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;
18 Hänen jalkojansa vaivattiin kahleilla, hän joutui rautoihin,
A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala,
19 siksi kunnes hänen sanansa kävi toteen ja Herran puhe osoitti hänet puhtaaksi.
Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt.
20 Niin kuningas lähetti ja päästätti hänet, kansojen hallitsija laski hänet irti.
Elküldött a király és feloldotta őt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt;
21 Hän pani hänet talonsa herraksi ja kaiken omaisuutensa haltijaksi,
Úrrá tevé őt az ő házán, és uralkodóvá minden jószágán;
22 sitomaan mielensä mukaan hänen ruhtinaitansa ja opettamaan viisautta vanhimmille.
Hogy főembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.
23 Niin joutui Israel Egyptiin, Jaakob muukalaiseksi Haamin maahan.
És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.
24 Ja Herra teki kansansa hyvin hedelmälliseksi ja väkevämmäksi heidän vihamiehiänsä.
És igen megszaporítá az ő népét, és erősebbé tevé elnyomóinál.
25 Hän käänsi näitten sydämen vihaamaan hänen kansaansa, kavalasti kohtelemaan hänen palvelijoitaan.
Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyűlöljék az ő népét, és álnokul cselekedjenek az ő szolgáival.
26 Hän lähetti Mooseksen, palvelijansa, ja Aaronin, jonka hän oli valinnut.
Elküldte Mózest, az ő szolgáját, és Áront, a kit választott vala.
27 Nämä tekivät hänen tunnustekonsa heidän keskellään, tekivät ihmeitä Haamin maassa.
Elvégezék azok között az ő jeleit, és a csodákat a Khám földén.
28 Hän lähetti pimeyden ja pimensi kaiken, eivätkä he vastustaneet hänen sanojansa.
Sötétséget bocsátott és elsötétítette azt, és azok nem engedetlenkedtek az ő rendeleteinek.
29 Hän muutti heidän vetensä vereksi ja kuoletti heiltä kalat.
Vizeiket vérré változtatá, és megölé az ő halaikat.
30 Heidän maansa vilisi sammakoita aina kuningasten kammioita myöten.
Földjük békáktól hemzsege, még a királyuk termeiben is.
31 Hän käski, ja paarmoja tuli ja sääskiä koko heidän alueellensa.
Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ő határukon.
32 Hän antoi heille rakeita sateen sijaan, tulen leimauksia heidän maahansa.
Adott nékik eső gyanánt jégesőt, és lángoló tüzet a földjökre.
33 Ja hän hävitti heidän viini-ja viikunapuunsa ja murskasi puut heidän alueeltansa.
És elvevé szőlőjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élő fáit.
34 Hän käski, ja heinäsirkkoja tuli ja tuhosirkkoja lukematon joukko;
Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.
35 ne söivät kaiken ruohon heidän maastansa, söivät hedelmän heidän vainioiltansa.
És megemészte minden növényt az ő földjökön, és az ő szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.
36 Ja hän surmasi kaikki heidän maansa esikoiset, kaikki heidän miehuutensa ensimmäiset.
És megöle minden elsőszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.
37 Sitten hän vei Israelin sieltä varustettuna hopealla ja kullalla, eikä ollut hänen sukukunnissaan kompastuvaista.
És kihozá őket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.
38 Egypti iloitsi heidän lähdöstänsä, koska sen oli vallannut pelko heidän tähtensä.
Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tőlök való félelem megszállta őket.
39 Hän levitti suojaksi pilven ja tulen valaisemaan yötä.
Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel.
40 He pyysivät, ja hän pani tulemaan viiriäiset, ja hän ravitsi heitä taivaan leivällä.
Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg őket.
41 Hän avasi kallion, ja vettä vuoti; se juoksi virtana kautta erämaan.
Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.
42 Sillä hän muisti pyhän sanansa, muisti Aabrahamia, palvelijaansa.
Mert megemlékezett az ő szentséges igéretéről, a melyet tőn Ábrahámnak, az ő szolgájának.
43 Niin hän vei kansansa pois sen iloitessa, valittunsa heidän riemuitessaan.
Kihozá azért az ő népét örömmel, és az ő választottait vígassággal.
44 Ja hän antoi heille pakanain maat, ja he ottivat omaksensa kansojen vaivannäöt,
És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.
45 että he noudattaisivat hänen käskyjänsä ja ottaisivat hänen laeistansa vaarin. Halleluja!
Azért, hogy megtartsák az ő rendeleteit, és törvényeit megőrizzék. Dicsérjétek az Urat!
