Psalmien 104
1 Kiitä Herraa, minun sieluni, Herra, minun Jumalani, sinä olet ylen suuri; valkeus ja kirkkaus on sinun pukusi.
Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
2 Sinä verhoudut valoon niinkuin viittaan, sinä levität taivaat niinkuin teltan;
A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
3 sinä rakennat salisi vetten päälle, teet pilvet vaunuiksesi ja kuljet tuulen siivillä.
A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
4 Sinä teet tuulet sanasi saattajiksi, palvelijoiksesi tulen liekit.
A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
5 Sinä asetit maan perustuksillensa, niin että se pysyy horjumatta iankaikkisesti.
Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
6 Sinä peitit sen syvyyden vesillä kuin vaatteella: vuoria ylempänä seisoivat vedet.
Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
7 Mutta ne pakenivat sinun nuhteluasi, sinun jylinääsi ne juoksivat pakoon;
Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
8 vuoret kohosivat ja laaksot laskeutuivat paikkoihin, jotka sinä olit niille valmistanut.
Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
9 Sinä panit rajan, jonka yli vedet eivät käy eivätkä palaja peittämään maata.
Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
10 Sinä kuohutit laaksoista lähteet, jotka vuorten välillä vuotavat.
A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
11 Ne antavat juoman kaikille metsän eläimille, villiaasit niistä janonsa sammuttavat.
Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
12 Niiden partailla asuvat taivaan linnut ja visertävät lehvien välissä.
Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
13 Saleistasi sinä kastelet vuoret, sinun töittesi hedelmistä maa saa ravintonsa.
A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
14 Sinä kasvatat ruohon karjalle ja kasvit ihmisen tarpeeksi. Niin sinä tuotat maasta leivän
A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
15 ja viinin, joka ilahuttaa ihmisen sydämen; niin sinä saatat kasvot öljystä kiiltäviksi, ja leipä vahvistaa ihmisen sydäntä.
És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
16 Ravintonsa saavat myös Herran puut, Libanonin setrit, jotka hän on istuttanut.
Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
17 Niissä lintuset pesivät, ja haikaroilla on majansa kypresseissä.
A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
18 Korkeat vuoret ovat kauristen hallussa, kallionkolot ovat tamaanien suoja.
A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
19 Kuun sinä olet tehnyt näyttämään aikoja; aurinko tietää laskunsa.
Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
20 Sinä teet pimeän, niin tulee yö; silloin lähtevät liikkeelle kaikki metsän eläimet.
Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
21 Nuoret jalopeurat kiljuvat saalista ja pyytävät Jumalalta elatustansa.
Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
22 Aurinko nousee, ne vetäytyvät pois ja laskeutuvat luoliinsa maata.
Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
23 Silloin ihminen menee töihinsä ja askaroitsee iltaan asti.
Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
24 Kuinka moninaiset ovat sinun tekosi, Herra! Sinä olet ne kaikki viisaasti tehnyt, maa on täynnä sinun luotujasi.
Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
25 Merikin, suuri ja aava-siinä vilisee lukemattomat laumat pieniä ja suuria eläviä.
Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
26 Siellä kulkevat laivat, siellä Leviatan, jonka sinä olet luonut siinä leikitsemään.
Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
27 Ne kaikki odottavat sinua, että antaisit heille ruuan ajallansa.
Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
28 Sinä annat niille, ja ne kokoavat, sinä avaat kätesi, ja ne ravitaan hyvyydellä.
Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
29 Sinä peität kasvosi, ja ne peljästyvät, sinä otat pois niiden hengen, ne kuolevat ja palajavat tomuun jälleen.
Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
30 Sinä lähetät henkesi, ja ne luodaan; ja sinä uudistat maan muodon.
Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
31 Pysyköön Herran kunnia iankaikkisesti. Saakoon Herra teoistansa iloita,
Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
32 hän, joka katsahtaa maahan, ja se vapisee, joka koskettaa vuoria, ja ne suitsuavat.
A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
33 Kaiken ikäni minä ylistän Herraa, minä veisaan Jumalani kiitosta, niin kauan kuin elän.
Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
34 Olkoot minun tutkisteluni hänelle otolliset; minä iloitsen Herrassa.
Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
35 Hävitkööt syntiset maasta, älköön jumalattomia enää olko. Kiitä Herraa, minun sieluni. Halleluja!
Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
