< Sananlaskujen 1 >
1 Salomon, Daavidin pojan, Israelin kuninkaan, sananlaskut,
Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
2 viisauden ja kurin oppimiseksi, ymmärryksen sanojen ymmärtämiseksi,
Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
3 taitoa tuovan kurin, vanhurskauden, oikeuden ja vilpittömyyden saamiseksi,
Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
4 mielevyyden antamiseksi yksinkertaisille, tiedon ja taidollisuuden nuorille.
Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
5 Viisas kuulkoon ja saakoon oppia lisää, ja ymmärtäväinen hankkikoon elämänohjetta
Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
6 ymmärtääkseen sananlaskuja ja vertauksia, viisasten sanoja ja heidän ongelmiansa.
Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
7 Herran pelko on tiedon alku; hullut pitävät halpana viisauden ja kurin.
Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
8 Kuule, poikani, isäsi kuritusta äläkä hylkää äitisi opetusta,
Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
9 sillä ne ovat ihana seppele sinun päähäsi ja käädyt sinun kaulaasi.
Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
10 Poikani, jos synnintekijät sinua viekoittelevat, älä suostu.
Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
11 Jos he sanovat: "Lähde mukaamme! Väijykäämme verta, vaanikaamme viatonta syyttömästi;
Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
12 nielaiskaamme niinkuin tuonela heidät elävältä, ehyeltään, niinkuin hautaan vaipuvaiset; (Sheol )
Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak; (Sheol )
13 me saamme kaikenlaista kallista tavaraa, täytämme talomme saaliilla;
Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
14 heitä arpasi meidän kanssamme, yhteinen kukkaro olkoon meillä kaikilla" -
Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
15 Älä lähde, poikani, samalle tielle kuin he, pidätä jalkasi heidän poluiltansa.
Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;
16 Sillä heidän jalkansa juoksevat pahuuteen, kiiruhtavat vuodattamaan verta.
Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
17 Sillä verkko on viritetty kaikille siivekkäille, niin että ne sen näkevät. -Mutta turhaan:
Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:
18 omaa vertansa he väijyvät, vaanivat omaa henkeänsä.
Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
19 Näin käy jokaiselle väärän voiton pyytäjälle: se ottaa haltijaltaan hengen.
Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
20 Viisaus huutaa kadulla, antaa äänensä kuulua toreilla;
A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.
21 meluisten katujen kulmissa se kutsuu, porttien ovilta kaupungissa sanansa sanoo:
Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
22 Kuinka kauan te, yksinkertaiset, rakastatte yksinkertaisuutta, kuinka kauan pilkkaajilla on halu pilkkaan ja tyhmät vihaavat tietoa?
Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
23 Kääntykää minun nuhdeltavikseni. Katso, minä vuodatan teille henkeäni, saatan sanani tiedoksenne.
Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
24 Kun minä kutsuin ja te estelitte, kun ojensin kättäni eikä kenkään kuunnellut,
Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
25 vaan te vieroksuitte kaikkia minun neuvojani, ette suostuneet minun nuhteisiini,
És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
26 niin minäkin nauran teidän hädällenne, pilkkaan, kun tulee se, mitä te kauhistutte;
Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
27 kun myrskynä tulee se, mitä te kauhistutte, kun hätänne saapuu tuulispäänä, kun päällenne tulee vaiva ja ahdistus.
Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
28 Silloin he minua kutsuvat, mutta minä en vastaa, etsivät minua, mutta eivät löydä.
Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
29 Koska he vihasivat tietoa, eivät valinneet osaksensa Herran pelkoa
Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
30 eivätkä suostuneet minun neuvooni, vaan katsoivat kaiken minun nuhteluni halvaksi,
Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
31 saavat he syödä oman vaelluksensa hedelmiä ja saavat kyllänsä omista hankkeistaan.
Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
32 Sillä yksinkertaiset tappaa heidän oma luopumuksensa, ja tyhmät tuhoaa heidän oma suruttomuutensa.
Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
33 Mutta joka minua kuulee, saa asua turvassa ja olla rauhassa onnettomuuden kauhuilta.
A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.