Sananlaskujen 1
1 Salomon, Daavidin pojan, Israelin kuninkaan, sananlaskut,
Példabeszédei Salamonnak, Dávid fiának, Izraél királyának.
2 viisauden ja kurin oppimiseksi, ymmärryksen sanojen ymmärtämiseksi,
Hogy tudjunk bölcsességet és oktatást, hogy értsük az értelmesség mondásait;
3 taitoa tuovan kurin, vanhurskauden, oikeuden ja vilpittömyyden saamiseksi,
hogy elfogadjunk belátásra való oktatást, igazságot, jogot és egyenességet;
4 mielevyyden antamiseksi yksinkertaisille, tiedon ja taidollisuuden nuorille.
hogy adjanak az együgyűeknek okosságot, az ifjúnak tudást és meggondolást;
5 Viisas kuulkoon ja saakoon oppia lisää, ja ymmärtäväinen hankkikoon elämänohjetta
hallja a bölcs s gyarapodjék tanulságban, s az értelmes útmutatást szerezzen;
6 ymmärtääkseen sananlaskuja ja vertauksia, viisasten sanoja ja heidän ongelmiansa.
hogy értsünk példázatot s ékes beszédet, bölcsek szavait és rejtvényeiket.
7 Herran pelko on tiedon alku; hullut pitävät halpana viisauden ja kurin.
Istenfélelem a tudás kezdete; bölcsességet és oktatást az oktalanok megvetnek.
8 Kuule, poikani, isäsi kuritusta äläkä hylkää äitisi opetusta,
Halljad, fiam, atyád oktatását és el ne hagyjad anyád tanítását;
9 sillä ne ovat ihana seppele sinun päähäsi ja käädyt sinun kaulaasi.
mert kecses füzér azok fejednek és díszláncz a te nyakadnak.
10 Poikani, jos synnintekijät sinua viekoittelevat, älä suostu.
Fiam, ha téged vétkesek csábítanak, ne engedj!
11 Jos he sanovat: "Lähde mukaamme! Väijykäämme verta, vaanikaamme viatonta syyttömästi;
Ha azt mondják: jer velünk, leselkedjünk vérre, ólálkodjunk ártatlanra ok nélkül;
12 nielaiskaamme niinkuin tuonela heidät elävältä, ehyeltään, niinkuin hautaan vaipuvaiset; (Sheol h7585)
nyeljük el őket elevenen, mint az alvilág és egészen, mint a verembe szállókat; (Sheol h7585)
13 me saamme kaikenlaista kallista tavaraa, täytämme talomme saaliilla;
mindenféle drága vagyont találunk, megtöltjük házainkat zsákmánnyal;
14 heitä arpasi meidän kanssamme, yhteinen kukkaro olkoon meillä kaikilla" -
sorsodat veted közöttünk, egy zacskónk lesz mindnyájunknak:
15 Älä lähde, poikani, samalle tielle kuin he, pidätä jalkasi heidän poluiltansa.
fiam, ne járj az úton velük, tartsd vissza lábadat ösvényüktől;
16 Sillä heidän jalkansa juoksevat pahuuteen, kiiruhtavat vuodattamaan verta.
mert lábaik rosszra futnak, és sietnek vért ontani.
17 Sillä verkko on viritetty kaikille siivekkäille, niin että ne sen näkevät. -Mutta turhaan:
Hisz hiába van kivetve a háló minden szárnyas szemei előtt.
18 omaa vertansa he väijyvät, vaanivat omaa henkeänsä.
Ők pedig a maguk vérére leselkednek, a maguk lelkére ólálkodnak.
19 Näin käy jokaiselle väärän voiton pyytäjälle: se ottaa haltijaltaan hengen.
Ilyenek útjai mindenkinek, ki nyerészkedést űz: gazdájának lelkét veszi az el.
20 Viisaus huutaa kadulla, antaa äänensä kuulua toreilla;
Bölcsesség az utczán megszólal, a piaczokon hallatja hangját;
21 meluisten katujen kulmissa se kutsuu, porttien ovilta kaupungissa sanansa sanoo:
zajongó utczák sarkán hirdet, kapuk bejáratain, a városban mondja el mondásait:
22 Kuinka kauan te, yksinkertaiset, rakastatte yksinkertaisuutta, kuinka kauan pilkkaajilla on halu pilkkaan ja tyhmät vihaavat tietoa?
Meddig, együgyűek, szeretitek az együgyűséget, s kívánják meg a csúfolók a csúfolást, és gyűlölik a balgák a tudást?
23 Kääntykää minun nuhdeltavikseni. Katso, minä vuodatan teille henkeäni, saatan sanani tiedoksenne.
Fordulnátok feddésemre! Íme, ömleszteném nektek szellememet, tudatnám veletek szavaimat.
24 Kun minä kutsuin ja te estelitte, kun ojensin kättäni eikä kenkään kuunnellut,
Mivel hívtalak, de ti vonakodtatok, kinyújtottam kezemet, de senki sem figyelt,
25 vaan te vieroksuitte kaikkia minun neuvojani, ette suostuneet minun nuhteisiini,
elvetettétek minden tanácsomat és feddésemnek nem engedtetek:
26 niin minäkin nauran teidän hädällenne, pilkkaan, kun tulee se, mitä te kauhistutte;
én is nevetek majd szerencsétlenségteken, gúnyolódom, mikor eljő rettegéstek,
27 kun myrskynä tulee se, mitä te kauhistutte, kun hätänne saapuu tuulispäänä, kun päällenne tulee vaiva ja ahdistus.
mikor eljő mint zivatar a ti rettegéstek és szerencsétlenségtek mint szélvész érkezik, mikor jő reátok szorultság és szükség.
28 Silloin he minua kutsuvat, mutta minä en vastaa, etsivät minua, mutta eivät löydä.
Akkor hívnak majd engem, de nem felelek, keresnek engem, de nem találnak meg;
29 Koska he vihasivat tietoa, eivät valinneet osaksensa Herran pelkoa
mivelhogy gyűlölték a tudást a az istenfélelmet nem választották,
30 eivätkä suostuneet minun neuvooni, vaan katsoivat kaiken minun nuhteluni halvaksi,
nem engedtek tanácsomnak, megvetették minden feddésemet.
31 saavat he syödä oman vaelluksensa hedelmiä ja saavat kyllänsä omista hankkeistaan.
Egyenek hát az útjok gyümölcséből, s lakjanak jól a maguk tanácsaiból.
32 Sillä yksinkertaiset tappaa heidän oma luopumuksensa, ja tyhmät tuhoaa heidän oma suruttomuutensa.
Mert az együgyűek megátalkodottsága megöli őket, s a balgák gondatlansága elveszti őket;
33 Mutta joka minua kuulee, saa asua turvassa ja olla rauhassa onnettomuuden kauhuilta.
de a ki rám hallgat, bizton fog lakni s nyugodt lesz a veszedelem rettegésétől.
