Sananlaskujen 8
1 Eikö viisaus kutsu, eikö taito anna äänensä kuulua?
Nemde, szólít a bölcsesség és az értelem hallatja hangját;
2 Ylös kummuille, tien viereen, polkujen risteyksiin hän on asettunut.
magaslatok tetején, az útnál, ösvények közében ott áll,
3 Porttien pielissä, kaupungin portilla, oviaukoissa hän huutaa:
kapuk oldalán, város elején, ajtók bejáratánál megszólal:
4 "Teitä minä kutsun, miehet, ja ihmislapsille kaikuu minun ääneni.
Hozzátok szólok, férfiak, s hangommal az ember fiaihoz.
5 Tulkaa, yksinkertaiset, mieleviksi; tulkaa järkeviksi, te tyhmät.
Értsetek, együgyűek, okosságot, s balgák ti, értelmes szívűek legyetek!
6 Kuulkaa, sillä jalosti minä puhun, ja avaan huuleni puhumaan, mikä oikein on;
Halljátok, mert jeles dolgokat beszélek s ajkaim megnyílása egyenesség:
7 sillä totuutta minun suuni haastaa, ja jumalattomuus on minun huulilleni kauhistus.
mert igazat szól ínyem és ajkaim utálata a gonoszság.
8 Vanhurskaat ovat minun suuni sanat kaikki, ei ole niissä mitään petollista, ei väärää.
Igazsággal vannak szájam minden mondásai; nincs közöttük ferde és görbe;
9 Ne ovat kaikki oikeat ymmärtäväiselle, suorat niille, jotka löysivät tiedon.
mindnyájan egyenesek az értelmesnek és helyesek azoknak, kik tudást találnak.
10 Ottakaa minun kuritukseni, älkääkä hopeata, ja tieto ennen valituinta kultaa.
Fogadjátok el oktatásomat és ne az ezüstöt, s a tudást inkább válogatott aranynál.
11 Sillä parempi on viisaus kuin helmet, eivät mitkään kalleudet vedä sille vertaa.
Mert jobb a bölcsesség koráloknál, és semmi drágaság nem ér fel ő vele.
12 Minä, viisaus, olen perehtynyt mielevyyteen, olen löytänyt tiedon ja taidollisuuden.
Én bölcsesség lakom az okosság mellett és tudást, meggondolást találok.
13 Herran pelko on pahan vihaamista. Kopeutta ja ylpeyttä, pahaa tietä ja kavalaa suuta minä vihaan.
Istenfélelem: gyűlölni a rosszat; gőgöt és gőgösséget, rossz utat és álnok szájat gyűlölök.
14 Minulla on neuvo ja neuvokkuus; minä olen ymmärrys, minulla on voima.
Enyém a tanács és valódi belátás, én vagyok az értelem, enyém az erő.
15 Minun avullani kuninkaat hallitsevat, ruhtinaat säädöksensä vanhurskaasti säätävät.
Általam uralkodnak királyok, és törvényt szabnak fejedelmek igazsággal;
16 Minun avullani päämiehet vallitsevat ja ylhäiset, maan tuomarit kaikki.
általam vezérelnek vezérek és a nemesek, mind a földnek bírái.
17 Minä rakastan niitä, jotka minua rakastavat, ja jotka minua varhain etsivät, ne löytävät minut.
Azokat, kik engem szeretnek, szeretem, s kik engem keresnek, meg fognak találni.
18 Minun tykönäni on rikkaus ja kunnia, ikivanha varallisuus ja vanhurskaus.
Gazdagság és dicsőség nálam van, tartós vagyon és igazság.
19 Minun hedelmäni on parempi kuin kulta, kuin puhtain kulta, minun antamani voitto valituinta hopeata parempi.
Jobb gyümölcsöm aranynál és színaranynál és jövedelmem a válogatott ezüstnél.
20 Minä vaellan vanhurskauden polkua, oikeuden teitten keskikohtaa,
Az igazság pályáján járok, a jog ösvényeinek közepette:
21 antaakseni niille, jotka minua rakastavat, pysyvän perinnön ja täyttääkseni heidän aarrekammionsa.
hogy azoknak, kik engem szeretnek, valódi vagyont adjak birtokul és megtöltsem kincstáraikat.
22 Herra loi minut töittensä esikoiseksi, ensimmäiseksi teoistaan, ennen aikojen alkua.
Az Örökkévaló szerzett engem útja kezdetén, cselekedetének elején régtől fogva.
23 Iankaikkisuudesta minä olen asetettu olemaan, alusta asti, hamasta maan ikiajoista.
Őskortól fogva avattattam fel, kezdettől, a föld eleitől fogva.
24 Ennenkuin syvyyksiä oli, synnyin minä, ennenkuin oli lähteitä, vedestä rikkaita.
Mikor nem voltak mélységek, létesíttettem, mikor nem voltak források, vízzel terheltek;
25 Ennenkuin vuoret upotettiin paikoilleen, ennen kukkuloita, synnyin minä,
mielőtt a hegyek elsüllyesztettek, a halmoknak előtte létesíttettem;
26 kun hän ei vielä ollut tehnyt maata, ei mantua, ei maanpiirin tomujen alkuakaan.
míg nem alkotott még földet és térségeket, a világ porainak összegét.
27 Kun hän taivaat valmisti, olin minä siinä, kun hän veti piirin syvyyden pinnalle,
Midőn megszilárdította az eget, ott voltam, midőn megszabta a kört a mélység felszínén;
28 kun hän teki vahvoiksi pilvet korkeudessa, kun syvyyden lähteet saivat voiman,
midőn megerősítette a fellegeket felülről, midőn erősekké lettek a mélység forrásai;
29 kun hän merelle asetti sen rajat, että vedet eivät kävisi hänen käskynsä yli, kun hän vahvisti maan perustukset,
midőn a tengernek megadta a törvényét, s hogy a vizek meg ne szegjék parancsát, midőn megszabta a földnek alapjait.
30 silloin minä hänen sivullansa hoidokkina olin, ihastuksissani olin päivästä päivään ja leikitsin hänen edessänsä kaikin ajoin;
Voltam nála növendékül, voltam gyönyörűségül napról napra, játszadozva előtte minden időben,
31 leikitsin hänen maanpiirinsä päällä, ja ihastukseni olivat ihmislapset.
játszadozva földje világában, a gyönyörűségem telik az ember fiaival.
32 Siis te, lapset, kuulkaa minua; autuaat ne, jotka noudattavat minun teitäni!
Most tehát, fiúk, hallgassatok reám; hisz boldogok, kik útjaimat őrzik.
33 Kuritusta kuulkaa, niin viisastutte; älkää sen antako mennä menojaan.
Halljátok az oktatást, hogy bölcsekké legyetek, és el ne vessétek.
34 Autuas se ihminen, joka minua kuulee, valvoo minun ovillani päivästä päivään, vartioitsee minun ovieni pieliä!
Boldog az az ember, ki rám hallgat, őrködvén ajtóimon napról napra, megőrizvén kapuim ajtófélfáit.
35 Sillä joka minut löytää, löytää elämän ja saa Herran mielisuosion.
Mert a ki engem talált, életet talált és kegyet nyert az Örökkévalótól;
36 Mutta joka menee minusta harhaan, saa vahingon sielullensa; kaikki, jotka minua vihaavat, rakastavat kuolemaa."
de a ki engem elvet, önmagát bántalmazza, mind kik engem gyűlölnek, a halált szeretik.
