< Sananlaskujen 7 >
1 Poikani, noudata minun sanojani ja kätke mieleesi minun käskyni.
Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
2 Noudata minun käskyjäni, niin saat elää, säilytä opetukseni kuin silmäteräsi.
Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
3 Sido ne kiinni sormiisi, kirjoita ne sydämesi tauluun.
Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
4 Sano viisaudelle: "Sinä olet sisareni", kutsu ymmärrystä sukulaiseksi,
Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
5 että varjeltuisit irstaalta naiselta, vieraalta vaimolta, joka sanoillansa liehakoitsee.
Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
6 Sillä minä katselin taloni ikkunasta ristikon läpi,
Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
7 ja minä näin yksinkertaisten joukossa, havaitsin poikain seassa nuorukaisen, joka oli mieltä vailla.
És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
8 Hän kulki katua erään naisen kulmaukseen ja asteli hänen majaansa päin
A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
9 päivän illaksi hämärtyessä, yön aikana, pimeässä.
Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
10 Ja katso, nainen tulee häntä vastaan, porton puvussa, kavala sydämeltä.
És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
11 Hän on levoton ja hillitön, eivät pysy hänen jalkansa kotona;
Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
12 milloin hän on kadulla, milloin toreilla, ja väijyy joka kulmassa.
Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
13 Hän tarttui nuorukaiseen, suuteli häntä ja julkeasti katsoen sanoi hänelle:
És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
14 "Minun oli uhrattava yhteysuhri, tänä päivänä olen täyttänyt lupaukseni.
Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
15 Sentähden läksin ulos sinua vastaan, etsiäkseni sinua, ja olen sinut löytänyt.
Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
16 Olen leposijalleni peitteitä levittänyt, kirjavaa Egyptin liinavaatetta.
Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
17 Vuoteeseeni olen pirskoitellut mirhaa, aloeta ja kanelia.
Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
18 Tule, nauttikaamme lemmestä aamuun asti, riemuitkaamme rakkaudesta.
No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
19 Sillä mieheni ei ole kotona, hän meni matkalle kauas.
Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
20 Rahakukkaron hän otti mukaansa ja tulee kotiin vasta täydenkuun päiväksi."
Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
21 Hän taivutti hänet paljolla houkuttelullaan, vietteli liukkailla huulillansa:
És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
22 kkiä hän lähti hänen jälkeensä, niinkuin härkä menee teuraaksi, niinkuin hullu jalkaraudoissa kuritettavaksi,
Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
23 niinkuin lintu kiiruhtaa paulaan; eikä tiennyt, että oli henkeänsä kaupalla, kunnes nuoli lävisti hänen maksansa.
Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
24 Sentähden, poikani, kuulkaa minua, kuunnelkaa minun suuni sanoja.
Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
25 Älköön poiketko sydämesi tuon naisen teille, älä eksy hänen poluillensa.
Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
26 Sillä paljon on surmattuja, hänen kaatamiaan, lukuisasti niitä, jotka hän on kaikki tappanut.
Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
27 Hänen majastaan käyvät tuonelan tiet, jotka vievät alas tuonelan kammioihin. (Sheol )
Sírba vívő út az ő háza, a mely levisz a halálnak hajlékába. (Sheol )