Sananlaskujen 5
1 Poikani, kuuntele minun viisauttani, kallista korvasi minun taidolleni
Fiam, bölcsességemre figyelj, értelmemre hajtsad füledet,
2 ottaaksesi vaarin taidollisuudesta, ja huulesi säilyttäkööt tiedon.
hogy megőrizd a meggondolást s a tudást óvják meg az ajkaid.
3 Sillä hunajaa tiukkuvat vieraan vaimon huulet, hänen suunsa on öljyä liukkaampi.
Mert színméztől csepegnek az idegen nőnek ajkai és ínye simább az olajnál;
4 Mutta lopulta hän on karvas kuin koiruoho, terävä kuin kaksiteräinen miekka.
de a vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard.
Lábai halálra szállnak le, az alvilágot tartják léptei; (Sheol h7585)
6 Ei käy hän elämän tasaista polkua, hänen tiensä horjuvat hänen huomaamattaan.
az élet ösvényeit nehogy mérlegelje, tétováztak nyomdokai, a nélkül hogy tudná.
7 Niinpä, lapset, kuulkaa minua, älkää väistykö minun suuni sanoista.
Most pedig, fiúk, hallgassatok reám, s ne térjetek el szájam mondásaitól!
8 Pidä tiesi kaukana tuollaisesta äläkä lähesty hänen majansa ovea,
Távol tartsd tőle útadat, s ne közeledjél háza bejáratához.
9 ettet antaisi muille kunniaasi etkä vuosiasi armottomalle,
Nehogy másoknak adjad díszedet és esztendőidet a kegyetlennek;
10 ettei sinun tavarasi ravitsisi vieraita, sinun vaivannäkösi joutuisi toisen taloon
nehogy idegenek lakjanak jól erőddel és fáradalmaiddal idegen ember házában.
11 ja ettet lopulta päätyisi huokailemaan ruumiisi ja lihasi riutuessa
Sóhajtasz majd végeden, midőn elfogy tested és húsod,
12 ja sanomaan: "Miksi minä kuritusta vihasin ja sydämeni halveksui nuhdetta?
és azt mondod: mint gyűlöltem az oktatást s a feddést megvetette szívem,
13 Miksi en kuullut neuvojaini ääntä, kallistanut korvaani opettajilleni?
és nem hallgattam oktatóim szavára s tanítóim felé nem hajtottam fülemet!
14 Olin joutua kokonaan turmion omaksi keskellä seurakunnan ja kansankokouksen."
Kevés híján benn voltam minden bajban, gyülekezet és község közepette!
15 Juo vettä omasta säiliöstäsi, sitä, mikä omasta kaivostasi juoksee.
Igyál vizet saját vermedből és folyóvizet saját kutadból.
16 Vuotaisivatko sinun lähteesi kadulle, toreille sinun vesiojasi!
Az utczára omoljanak forrásaid, a piaczokra vízpatakok?
17 Olkoot ne sinun omasi yksin, älkööt vierasten sinun ohessasi.
Legyenek egyedül a tieid s nem idegenekéi veled együtt.
18 Olkoon sinun lähteesi siunattu, ja iloitse nuoruutesi vaimosta.
Legyen a te kútfőd áldott s örülj ifjúkorod feleségével.
19 Armas peura, suloinen vuorikauris-hänen rintansa sinua aina riemulla ravitkoot, hurmautuos alati hänen rakkaudestaan.
Szerelmetes őzike, kedves zerge: emlői ittasítsanak minden időben, szerelmében mámorosodjál mindig;
20 Miksi, poikani, hurmautuisit irstaaseen naiseen ja syleilisit vieraan vaimon povea?
hisz miért mámorosodnál, fiam, idegen nővel s ölelnéd más asszonynak keblét?
21 Sillä Herran silmien edessä ovat miehen tiet, ja hän tutkii kaikki hänen polkunsa.
Mert az Örökkévaló szemei előtt vannak a férfi útjai s mind a nyomdokait mérlegeli.
22 Jumalattoman vangitsevat hänen rikoksensa, ja hän tarttuu oman syntinsä pauloihin.
Bűnei megfogják a gonoszt és vétke kötelékeivel fogva tartatik.
23 Kurittomuuteensa hän kuolee ja suistuu harhaan suuressa hulluudessaan.
Ő meg fog halni oktatás híján s oktalanságának nagyságában eltévelyeg.
