Jobin 6
1 Job vastasi ja sanoi:
Felelt Jób és mondta:
2 "Oi, jospa minun suruni punnittaisiin ja kova onneni pantaisiin sen kanssa vaakaan!
Vajha mérve mérnék bosszúságomat a gyötrelmemet mérlegre vetnék egyaránt!
3 Sillä se on nyt raskaampi kuin meren hiekka; sentähden menevät sanani harhaan.
Mert most tengerek fövenyénél nehezebb, azért megzavarodtak szavaim.
4 Sillä Kaikkivaltiaan nuolet ovat sattuneet minuun; minun henkeni juo niiden myrkkyä. Jumalan kauhut ahdistavat minua.
Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, a melyeknek mérgét lelkem issza; Isten ijedelmei sorakoznak ellenem.
5 Huutaako villiaasi vihannassa ruohikossa, ammuuko härkä rehuviljansa ääressä?
Ordít-e a vadszamár a pázsiton, avagy bőg-e az ökör abraka mellett?
6 Käykö äitelää syöminen ilman suolaa, tahi onko makua munanvalkuaisessa?
Ehető-e a mi ízetlen, só nélkül, avagy van-e íz a tojás fehérjében?
7 Sieluni ei tahdo koskea sellaiseen, se on minulle kuin saastainen ruoka.
Vonakodott hozzá nyúlni a lelkem; azok az én kórságos ételem.
8 Oi, jospa minun pyyntöni täyttyisi ja Jumala toteuttaisi minun toivoni!
Bárcsak beteljesednék kérésem s reményemet megadná Isten;
9 Jospa Jumala suvaitsisi musertaa minut, ojentaa kätensä ja katkaista elämäni langan!
s tetszenék Istennek, hogy összezúzzon engem, megoldaná kezét, hogy véget vessen nekem!
10 Niin olisi vielä lohdutuksenani-ja ilosta minä hypähtäisin säälimättömän tuskan alla-etten ole kieltänyt Pyhän sanoja.
Akkor volna még vigasztalásom – fölszökném kíméletlen fájdalomban – hogy nem tagadtam meg a Szentnek szavait.
11 Mikä on minun voimani, että enää toivoisin, ja mikä on loppuni, että tätä kärsisin?
Mi az erőm, hogy várakozzam, s mi a végem, hogy türtessem magam?
12 Onko minun voimani vahva kuin kivi, onko minun ruumiini vaskea?
Avagy kövek ereje-e az én erőm, vagy ércz az én húsom?
13 Eikö minulla ole enää mitään apua, onko pelastus minusta karkonnut?
Hiszen segítségem nincs bennem, és üdvösségem elutasíttatott tőlem.
14 Tuleehan ystävän olla laupias nääntyvälle, vaikka tämä olisikin hyljännyt Kaikkivaltiaan pelon.
Az elcsüggedőt barátjától szeretet illeti, ha el is hagyja a Mindenható félelmét!
15 Minun veljeni ovat petolliset niinkuin vesipuro, niinkuin sadepurot, jotka juoksevat kuiviin.
Testvéreim hűtelenek lettek mint a patak, mint a hogy medrükben a patakok eltűnnek.
16 Ne ovat jääsohjusta sameat, niihin kätkeytyy lumi;
A melyek sötétlenek a jégtől, bennök rejtőzik el a hó;
17 auringon paahtaessa ne ehtyvät, ne häviävät paikastansa helteen tullen.
mikor hőség éri, megsemmisülnek, midőn meleg van, elenyésznek helyükből.
18 Niiden juoksun urat mutkistuvat, ne haihtuvat tyhjiin ja katoavat.
Kanyarodnak útjuk ösvényei, elhúzódnak a pusztaságban és elvesznek.
19 Teeman karavaanit tähystelivät, Seban matkueet odottivat niitä;
Ide tekintettek Téma karavánjai, Sába vándorcsapatai reménykedtek bennük;
20 he joutuivat häpeään, kun niihin luottivat, pettyivät perille tullessansa.
megszégyenültek, hogy bíztak, elérkeztek odáig és elpirultak.
21 Niin te olette nyt tyhjän veroiset: te näette kauhun ja peljästytte.
Mert most az övéi vagytok, láttok rettegést és féltek.
22 Olenko sanonut: 'Antakaa minulle ja suorittakaa tavaroistanne lahjus minun puolestani,
Hát mondtam-e: adjatok nékem, és vagyontokból vesztegetést ajáljatok értem,
23 pelastakaa minut vihollisen vallasta ja lunastakaa minut väkivaltaisten käsistä'?
és szabadítsatok ki szorongatónak kezéből s zsarnokok kezétől váltsatok meg engem?
24 Opettakaa minua, niin minä vaikenen; neuvokaa minulle, missä olen erehtynyt.
Tanítsatok engem s én elhallgatok, és ha mit tévedtem, értessétek meg velem.
25 Kuinka tehoaakaan oikea puhe! Mutta mitä merkitsee teidän nuhtelunne?
Mi hathatósak az egyenes beszédek, de miképp fedne feddés, minő a tietek?
26 Aiotteko nuhdella sanoja? Tuultahan ovat epätoivoisen sanat.
Szókat tekintetek-e feddésnek és szélnek az elcsüggedettnek beszédeit?
27 Orvostakin te heittäisitte arpaa ja hieroisitte kauppaa ystävästänne.
Még árvának is nekiestek és áskálódtok barátotok ellen.
28 Mutta suvaitkaa nyt kääntyä minuun; minä totisesti en valhettele vasten kasvojanne.
Most hát egyezzetek bele, forduljatok felém, arczotokba vajon hazudom-e?
29 Palatkaa, älköön vääryyttä tapahtuko; palatkaa, vielä minä olen oikeassa siinä.
Térjetek meg, kérlek, ne essék jogtalanság, igen, térjetek meg, folyton áll ebben az igazam!
30 Olisiko minun kielelläni vääryys? Eikö suulakeni tuntisi, mikä turmioksi on?"
Van-e nyelvemen jogtalanság, avagy ínyem nem érezné-e a gyötrelmeket?
