Jobin 41
1 Voitko onkia koukulla Leviatanin ja siimaan kietoa sen kielen?
Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
2 Voitko kiinnittää kaislaköyden sen kuonoon ja väkäraudalla lävistää siltä posken?
Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
3 Rukoileeko se sinua paljon, tahi puhutteleeko se sinua lempeästi?
Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
4 Tekeekö se liiton sinun kanssasi, että saisit sen olemaan orjanasi ainaisesti?
Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
5 Voitko leikkiä sillä niinkuin lintusella tahi sitoa sen tyttöjesi pidellä?
Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
6 Hierovatko pyyntikunnat siitä kauppaa, jakavatko sen kauppamiesten kesken?
Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
7 Voitko iskeä sen nahan täyteen ahinkaita ja sen pään kala-ahraimia?
Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
8 Laskehan vain kätesi sen päälle, niin muistat sen ottelun; et sitä toiste yritä!
Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
9 Katso, siinä toivo pettää; jo sen näkemisestä sortuu maahan."
Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
10 "Ei ole niin rohkeata, joka sitä ärsyttäisi. Kuka sitten kestäisi minun edessäni?
Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
11 Kuka on minulle ensin antanut jotakin, joka minun olisi korvattava? Mitä kaiken taivaan alla on, se on minun.
Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
12 En saata olla puhumatta sen jäsenistä, en sen voimasta ja sorjasta rakenteesta.
Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
13 Kuka voi riisua siltä päällysvaatteen, kuka tunkeutua sen kaksinkertaisten purimien väliin?
Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
14 Kuka on avannut sen kasvojen kaksoisoven? Sen hammasten ympärillä on kauhu.
Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
15 Sen ylpeytenä ovat uurteiset selkäkilvet, kiinnitetyt lujalla sinetillä.
Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
16 Ne käyvät tarkoin toinen toiseensa, niin ettei ilma välitse pääse.
Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
17 Ne ovat toisiinsa liitetyt, pysyvät kiinni erkanematta.
Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
18 Sen aivastus on kuin valon välähdys, sen silmät ovat kuin aamuruskon silmäripset.
Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
19 Sen kidasta lähtee tulisoihtuja, sinkoilee säkeniä.
A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
20 Sen sieramista käy savu niinkuin kihisevästä kattilasta ja kaislatulesta.
Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
21 Sen puhallus polttaa kuin tuliset hiilet, ja sen suusta lähtee liekki.
Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
22 Sen kaulassa asuu voima, ja sen edellä hyppii kauhistus.
Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
23 Sen pahkuraiset lihat ovat kiinteät, ovat kuin valetut, järkkymättömät.
Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
24 Sen sydän on valettu kovaksi kuin kivi, kovaksi valettu kuin alempi jauhinkivi.
Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
25 Kun se nousee, peljästyvät sankarit, kauhusta he tyrmistyvät.
Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
26 Jos sen kimppuun käydään miekoin, ei miekka kestä, ei keihäs, ei heittoase eikä panssari.
Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
27 Sille on rauta kuin oljenkorsi, vaski kuin lahopuu.
Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
28 Ei aja sitä pakoon nuoli, jousen poika, akanoiksi muuttuvat sille linkokivet.
A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
29 Kuin oljenkorsi on sille nuija, keihästen ryskeelle se nauraa.
Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
30 Sen vatsapuolessa on terävät piikit, se kyntää mutaa leveälti kuin puimaäes.
Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
31 Se panee syvyyden kiehumaan kuin padan, tekee meren voidekattilan kaltaiseksi.
Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
32 Sen jäljessä polku loistaa, syvyydellä on kuin hopeahapset.
Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
33 Ei ole maan päällä sen vertaista; se on luotu pelottomaksi.
Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
34 Se katsoo ylen kaikkea, mikä korkeata on; se on kaikkien ylväitten eläinten kuningas."
Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
