Jobin 41
1 Voitko onkia koukulla Leviatanin ja siimaan kietoa sen kielen?
Kihúzod-e a leviátánt horoggal, s kötéllel lenyomod-e nyelvét?
2 Voitko kiinnittää kaislaköyden sen kuonoon ja väkäraudalla lävistää siltä posken?
Teszel-e kákagúzst orrába és kampóval átlyukaszthatod-e állkapcsát?
3 Rukoileeko se sinua paljon, tahi puhutteleeko se sinua lempeästi?
Fog-e könyörögni neked, avagy szelíden beszél-e hozzád?
4 Tekeekö se liiton sinun kanssasi, että saisit sen olemaan orjanasi ainaisesti?
Köt-e veled szövetséget, veheted-e örökre szolgául?
5 Voitko leikkiä sillä niinkuin lintusella tahi sitoa sen tyttöjesi pidellä?
Játszhatsz-e vele mint madárral, s megkötöd-e leányzóid számára?
6 Hierovatko pyyntikunnat siitä kauppaa, jakavatko sen kauppamiesten kesken?
Alkudnak-e rajta kalmártársak, szétosztják-e kereskedők közt?
7 Voitko iskeä sen nahan täyteen ahinkaita ja sen pään kala-ahraimia?
Megrakod-e tüskékkel a bőrét és halászszigonnyal fejét?
8 Laskehan vain kätesi sen päälle, niin muistat sen ottelun; et sitä toiste yritä!
Vesd rá kezedet, gondolj harczra – nem teheted többé.
9 Katso, siinä toivo pettää; jo sen näkemisestä sortuu maahan."
Lám, az ember várakozása megcsalatkozott, hisz már láttára is leterül.
10 "Ei ole niin rohkeata, joka sitä ärsyttäisi. Kuka sitten kestäisi minun edessäni?
Nincs vakmerő, ki felingerelné: ki az tehát, ki én elémbe áll?
11 Kuka on minulle ensin antanut jotakin, joka minun olisi korvattava? Mitä kaiken taivaan alla on, se on minun.
Ki előzött meg valamivel, hogy fizessek? Mi az egész ég alatt van, enyém az.
12 En saata olla puhumatta sen jäsenistä, en sen voimasta ja sorjasta rakenteesta.
Nem hallgathatom el tagjait, sem hatalmának mivoltát, sem testalkatának kellemét.
13 Kuka voi riisua siltä päällysvaatteen, kuka tunkeutua sen kaksinkertaisten purimien väliin?
Ki takarta fel ruhájának felszínét, páros fogsora közé ki hatol be?
14 Kuka on avannut sen kasvojen kaksoisoven? Sen hammasten ympärillä on kauhu.
Arczának ajtait ki nyitotta fel, fogai körül rettenet!
15 Sen ylpeytenä ovat uurteiset selkäkilvet, kiinnitetyt lujalla sinetillä.
Büszkeség pajzsainak csatornái, szoros pecséttel lezárva;
16 Ne käyvät tarkoin toinen toiseensa, niin ettei ilma välitse pääse.
egyik éri a másikat, s levegő sem jut közéjök;
17 Ne ovat toisiinsa liitetyt, pysyvät kiinni erkanematta.
egyik tapad a másikhoz, összefogódznak s nem válnak szét.
18 Sen aivastus on kuin valon välähdys, sen silmät ovat kuin aamuruskon silmäripset.
Tüsszentése fényt sugároztat és szemei olyanok mint a hajnal szempillái.
19 Sen kidasta lähtee tulisoihtuja, sinkoilee säkeniä.
Szájából fáklyák csapnak ki, tüzes sziporkák szökkennek el.
20 Sen sieramista käy savu niinkuin kihisevästä kattilasta ja kaislatulesta.
Orrlyukaiból füst megy ki, mint forró üstből kákatörzsön.
21 Sen puhallus polttaa kuin tuliset hiilet, ja sen suusta lähtee liekki.
Lehelete parazsat lobbant föl, és láng megy ki szájából.
22 Sen kaulassa asuu voima, ja sen edellä hyppii kauhistus.
Nyakán erő tanyázik, előtte szökik a csüggedés.
23 Sen pahkuraiset lihat ovat kiinteät, ovat kuin valetut, järkkymättömät.
Húsának lafantyúi feszesek, szilárdak rajta, nem fityegnek.
24 Sen sydän on valettu kovaksi kuin kivi, kovaksi valettu kuin alempi jauhinkivi.
Szíve szilárd mint a kő és szilárd mint az alsó malomkő.
25 Kun se nousee, peljästyvät sankarit, kauhusta he tyrmistyvät.
Emelkedésétől hatalmasak félnek, megtöretésétől megzavarodnak.
26 Jos sen kimppuun käydään miekoin, ei miekka kestä, ei keihäs, ei heittoase eikä panssari.
Ha ki karddal éri, ez nem áll meg benne, sem dárda, kopja s nyílvas.
27 Sille on rauta kuin oljenkorsi, vaski kuin lahopuu.
Szalmának tekinti a vasat, korhadt fának az érczet;
28 Ei aja sitä pakoon nuoli, jousen poika, akanoiksi muuttuvat sille linkokivet.
meg nem szalasztja az íjj fia, tarlóvá változnak át rajta parittyakövek.
29 Kuin oljenkorsi on sille nuija, keihästen ryskeelle se nauraa.
Tarlónak tekinti a buzogányt, s nevet a lándzsának süvítésén.
30 Sen vatsapuolessa on terävät piikit, se kyntää mutaa leveälti kuin puimaäes.
Alul rajta kiélezett cserepek, cséplőszánt terít az iszapra.
31 Se panee syvyyden kiehumaan kuin padan, tekee meren voidekattilan kaltaiseksi.
Felforralja, mint a fazekat, a mélységet, olyanná teszi a tengert, mint keverő üstöt.
32 Sen jäljessä polku loistaa, syvyydellä on kuin hopeahapset.
Mögötte világít egy ösvény, őszhajnak lehet gondolni az árt.
33 Ei ole maan päällä sen vertaista; se on luotu pelottomaksi.
Nincs földön párja neki, mely alkotva van rettenthetetlennek.
34 Se katsoo ylen kaikkea, mikä korkeata on; se on kaikkien ylväitten eläinten kuningas."
Minden magast lenéz, király ő mind a büszke vadak fölött.
