Jobin 39
1 Tiedätkö sinä vuorikauristen poikimisajat, valvotko peurojen synnytyskipuja?
Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
2 Lasketko, milloin niiden kuukaudet täyttyvät, ja tiedätkö ajan, milloin ne poikivat?
Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
3 Ne painautuvat maahan, saavat ilmoille sikiönsä ja vapautuvat synnytystuskistaan.
Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
4 Niiden vasikat vahvistuvat, kasvavat kedolla; ne lähtevät tiehensä eivätkä enää palaja.
Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
5 Kuka on laskenut villiaasin vapaaksi, kuka irroittanut metsäaasin siteet,
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
6 sen, jolle minä annoin aavikon asunnoksi ja suola-aron asuinsijaksi?
A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
7 Se nauraa kaupungin kohinalle, ajajan huutoa se ei kuule;
Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
8 se tähystelee vuorilta laiduntansa ja etsii kaikkea vihantaa.
A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
9 Taipuuko villihärkä sinua palvelemaan, ja yöpyykö se sinun seimesi ääreen?
Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
10 Voitko ohjaksilla pakottaa villihärän vaolle, tahi äestääkö se laaksonpohjia sinua seuraten?
Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
11 Voitko siihen luottaa, siksi että sen voima on suuri, voitko jättää sen haltuun työsi hedelmät?
Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
12 Voitko uskoa, että se palajaa ja kokoaa viljasi sinun puimatantereellesi?
Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
13 Kamelikurjen siipi lepattaa iloisesti, mutta asuuko sen sulissa ja höyhenissä haikaran hellyys?
Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
14 Se jättää munansa maahan, hiekalle helteen haudottaviksi.
Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
15 Ei se ajattele, että jalka voi ne särkeä ja metsän eläimet polkea ne rikki.
És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
16 Se on tyly poikasilleen, niinkuin ne eivät olisikaan sen omia; hukkaan menee sen vaiva, mutta ei se sitä pelkää.
Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
17 Sillä Jumala on jättänyt sen viisautta vaille ja tehnyt sen ymmärryksestä osattomaksi.
Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
18 Kun se kiitää ilmaa piesten, nauraa se hevoselle ja ratsumiehelle.
De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
19 Sinäkö annat hevoselle voiman, puetat sen kaulan liehuvalla harjalla?
Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
20 Sinäkö panet sen hyppimään kuin heinäsirkan? Sen uljas korskunta on peljättävä.
Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
21 Se kuopii lakeutta ja iloitsee, lähtee voimalla asevarustuksia vastaan.
Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
22 Se nauraa pelolle, ei säiky eikä väisty miekan edestä.
Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
23 Sen yllä kalisee viini, välkähtää keihäs ja peitsi.
Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
24 Käy jyrinä ja jytinä, kun se laukaten taivalta ahmii; ei mikään sitä pidätä sotatorven pauhatessa.
Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
25 Milloin ikinä sotatorvi soi, hirnuu se: iihaha! Jo kaukaa se vainuaa taistelun, päälliköiden jylisevän äänen ja sotahuudon.
A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
26 Sinunko ymmärryksesi voimasta jalohaukka kohoaa korkealle, levittää siipensä kohti etelää?
A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
27 Tahi sinunko käskystäsi kotka lentää ylhäälle ja tekee pesänsä korkeuteen?
A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
28 Kalliolla se asuu ja yöpyy, kallion kärjellä, vuorilinnassaan.
A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
29 Sieltä se tähystelee saalista; kauas katsovat sen silmät.
Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
30 Sen poikaset särpivät verta, ja missä on kaatuneita, siellä on sekin."
Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
