Jobin 37
1 "Niin, siitä vapisee sydämeni ja hypähtää paikoiltansa.
Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
2 Kuulkaa, kuulkaa hänen äänensä pauhinaa ja kohinaa, joka käy hänen suustansa.
Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
3 Hän laskee sen kaikumaan kaiken taivaan alla, lähettää leimauksensa maan ääriin asti.
Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
4 Sen kintereillä ärjyy ääni, hän korottaa väkevän äänensä jylinän, eikä hän säästä salamoitaan, äänensä raikuessa.
Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
5 Ihmeellisesti Jumala korottaa äänensä jylinän, hän tekee suuria tekoja, joita emme käsittää taida.
Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
6 Sillä hän sanoo lumelle: 'Putoa maahan', samoin sadekuurolle, rankkasateittensa ryöpylle.
Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
7 Niin hän kytkee jokaiselta kädet, että kaikki ihmiset hänen tekonsa tietäisivät.
Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
8 Pedot vetäytyvät piiloon ja pysyvät luolissansa.
Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
9 Tähtitarhasta tulee tuulispää, pohjan ilmalta pakkanen.
Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
10 Jumalan henkäyksestä syntyy jää, ja aavat vedet ahdistuvat.
Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
11 Hän myös kuormittaa pilvet kosteudella ja hajottaa välähtelevät ukkosvaarunsa.
Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
12 Ne vyöryvät sinne tänne hänen ohjauksestaan, tehdäkseen maanpiirin päällä kaiken, mitä hän niille määrää.
És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
13 Hän antaa niiden osua milloin maalle vitsaukseksi, milloin siunaukseksi.
Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
14 Ota tämä korviisi, Job; pysähdy ja tarkkaa Jumalan ihmetöitä.
Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
15 Tiedätkö, kuinka Jumala niillä tekonsa teettää ja kuinka hän antaa pilviensä leimausten loistaa?
Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
16 Käsitätkö pilvien punnituksen, hänen ihmeensä, joka on kaikkitietävä?
Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
17 Sinä, jonka vaatteet kuumenevat, kun maa on raukeana etelän helletuulesta,
Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
18 kaarrutatko sinä hänen kanssansa taivaan, joka on vahva kuin valettu kuvastin?
Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
19 Neuvo, mitä meidän on hänelle sanottava; pimeydessämme emme voi tuoda esiin mitään.
Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
20 Olisiko hänelle ilmoitettava, että tahtoisin puhua? Kukapa vaatisi omaa tuhoansa!
Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
21 Ja nyt: ei voida katsella valoa, joka kirkkaana loistaa, kun tuuli on puhaltanut puhdistaen taivaan.
Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
22 Pohjoisesta tulee kultainen hohde; Jumalan yllä on peljättävä valtasuuruus.
Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
23 Kaikkivaltiasta emme saata käsittää, häntä, joka on suuri voimassa, joka ei oikeutta ja täydellistä vanhurskautta polje.
Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
24 Sentähden peljätkööt häntä ihmiset; hän ei katso keneenkään, joka on omasta mielestään viisas."
Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
