Jobin 3
1 Senjälkeen Job avasi suunsa ja kirosi syntymäpäivänsä;
Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
2 Job lausui ja sanoi:
És szóla Jób, és monda:
3 "Kadotkoon se päivä, jona minä synnyin, ja se yö, joka sanoi: 'Poika on siinnyt'.
Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
4 Se päivä muuttukoon pimeydeksi; älköön Jumala korkeudessa sitä kysykö, älköönkä valonsäde sille paistako.
Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
5 Omistakoon sen pimeys ja pilkkopimeä, pilvi laskeutukoon sen päälle, peljästyttäkööt sitä päivänpimennykset.
Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
6 Sen yön ryöstäköön pimeys; älköön se iloitko vuoden päivien parissa, älköön tulko kuukausien lukuun.
Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
7 Katso, hedelmätön olkoon se yö, älköön siinä riemuhuuto raikuko.
Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
8 Kirotkoot sen päivänmanaajat, ne, jotka saavat hereille Leviatanin.
Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
9 Pimentykööt sen kointähdet, odottakoon se valoa, joka ei tule, älköön se aamuruskon silmäripsiä nähkö,
Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
10 koska se ei sulkenut minulta kohdun ovia eikä kätkenyt vaivaa minun silmiltäni.
Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
11 Miksi en kuollut heti äidin helmaan, miksi en menehtynyt kohdusta tullessani?
Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
12 Miksi olivat minua vastaanottamassa polvet, minkätähden rinnat imeäkseni?
Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
13 Sillä makaisinhan rauhassa silloin, nukkuisin ja saisin levätä
Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
14 kuningasten ja maan neuvosmiesten kanssa, jotka ovat rakentaneet itselleen pyramiideja,
Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
15 päämiesten kanssa, joilla on ollut kultaa, jotka ovat täyttäneet talonsa hopealla;
Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
16 tahi olisin olematon niinkuin maahan kätketty keskoinen, niinkuin sikiöt, jotka eivät ole päivänvaloa nähneet.
Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
17 Siellä lakkaavat jumalattomat raivoamasta, siellä saavat uupuneet levätä;
Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
18 kaikki vangit ovat rauhassa, eivät kuule käskijän ääntä.
A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
19 Yhtäläiset ovat siellä pieni ja suuri, orja on vapaa herrastansa.
Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
20 Miksi hän antaa vaivatulle valoa ja elämää murhemielisille,
Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
21 jotka odottavat kuolemaa, eikä se tule, jotka etsivät sitä enemmän kuin aarretta,
A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
22 jotka iloitsisivat riemastuksiin asti, riemuitsisivat, jos löytäisivät haudan-
A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
23 miehelle, jonka tie on ummessa, jonka Jumala on aitaukseen sulkenut?
A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
24 Sillä huokaukseni on tullut minun leiväkseni, valitukseni valuu kuin vesi.
Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
25 Sillä mitä minä kauhistuin, se minua kohtasi, ja mitä minä pelkäsin, se minulle tapahtui.
Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
26 Ennenkuin tyynnyin, rauhan ja levon sain, tuli tuska jälleen."
Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
