Jobin 26
1 Job vastasi ja sanoi:
Jób pedig felele, és monda:
2 "Kuinka oletkaan auttanut voimatonta, tukenut heikkoa käsivartta!
Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart!
3 Kuinka oletkaan neuvonut taitamatonta ja ilmituonut paljon ymmärrystä!
Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!
4 Kenelle oikein olet puheesi pitänyt, ja kenen henki on sinusta käynyt?
Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?
5 Haamut alhaalla värisevät, vetten ja niiden asukasten alla.
A halottak is megremegnek tőle; a vizek alatt levők és azok lakói is.
Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa. (Sheol h7585)
7 Pohjoisen hän kaarruttaa autiuden ylle, ripustaa maan tyhjyyden päälle.
Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.
8 Hän sitoo vedet pilviinsä, eivätkä pilvet halkea niiden alla.
Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad.
9 Hän peittää valtaistuimensa näkyvistä, levittää pilvensä sen ylitse.
Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén.
10 Hän on vetänyt piirin vetten pinnalle, siihen missä valo päättyy pimeään.
Ő szab határt a víz színe fölé – a világosságnak és setétségnek elvégződéséig.
11 Taivaan patsaat huojuvat ja hämmästyvät hänen nuhtelustaan.
Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől.
12 Voimallansa hän kuohutti meren, ja taidollansa hän ruhjoi Rahabin.
Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.
13 Hänen henkäyksestään kirkastui taivas; hänen kätensä lävisti kiitävän lohikäärmeen.
Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.
14 Katso, nämä ovat ainoastaan hänen tekojensa äärten häämötystä, ja kuinka hiljainen onkaan kuiskaus, jonka hänestä kuulemme! Mutta kuka käsittää hänen väkevyytensä jylinän?"
Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?
