Jobin 17
1 "Minun henkeni on rikki raastettu, minun päiväni sammuvat, kalmisto on minun osani.
Szellemem meg van törve, napjaim elenyésztek, sírok várnak rám!
2 Totisesti, pilkka piirittää minua ja silmäni täytyy yhä katsella heidän ynseilyänsä.
Bizony csúfolkodással illetnek engem, és zaklatásukon kell időznie szememnek.
3 Aseta puolestani pantti talteesi; kuka muu rupeaisi kättä lyöden minun takaajakseni?
Állj jót, kérlek: kezeskedjél értem tenmagadnál! Ki az, ki kezet csap velem?
4 Sillä sinä olet sulkenut ymmärrykseltä heidän sydämensä; sentähden sinä et päästä heitä voitolle.
Mert az ő szívöket elzártad az eszességtől, azért nem engeded felülkerekedniök.
5 Ystäviä kutsutaan osajaolle, mutta omilta lapsilta raukeavat silmät.
Ki osztályrészért elárul barátot, fiainak szemei el fognak epedni.
6 Minut on pantu kansoille sananlaskuksi; silmille syljettäväksi minä olen tullut.
Oda állított engem, hogy példálózzanak népek, s azzá lettem, hogy arczúl köpnek.
7 Minun silmäni on hämärtynyt surusta, ja kaikki minun jäseneni ovat kuin varjo.
Elhomályosúlt bosszúságtól szemem, s tagjaim akár az árnyék mindannyi.
8 Tästä oikeamieliset hämmästyvät, ja viatonta kuohuttaa jumalattoman meno.
Eliszonyodnak e miatt az egyenesek, s az ártatlan fölgerjed az istentelen ellen;
9 Mutta hurskas pysyy tiellänsä, ja se, jolla on puhtaat kädet, kasvaa voimassa.
és az igaz ragaszkodik útjához s a tiszta kezű gyarapodik szilárdságban.
10 Mutta te kaikki, tulkaa jälleen tänne; en löydä minä viisasta joukostanne.
Azonban ti mindannyian csak jöjjetek újra, de nem találok köztetek bölcset.
11 Päiväni ovat menneet, rauenneet ovat aivoitukseni, mitä sydämeni ikävöitsi.
Napjaim elmúltak, gondolataim elszakadtak, szívemnek tulajdonai!
12 Yön he tekevät päiväksi; valo muka lähenee pimeydestä.
Az éjszakát nappallá teszik, a világosságot közelebbé a sötétségnél
Ha az alvilágot házamul reméltem, a sötétségben megterítette mágyamat, (Sheol h7585)
14 minä sanon haudalle: 'Sinä olet isäni', ja madoille: 'Äitini ja sisareni'.
a veremnek így szóltam: atyám vagy! anyám és testvérem! a féregnek:
15 Missä on silloin minun toivoni, ja kuka saa minun toivoani katsella?
hol van tehát reménységem, és reménységem – ki látja meg?
