Jobin 16
1 Job vastasi ja sanoi:
Felele pedig Jób, és monda:
2 "Tuonkaltaista olen kuullut paljon; kurjia lohduttajia olette kaikki.
Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
3 Eikö tule jo loppu tuulen pieksämisestä, vai mikä yllyttää sinua vastaamaan?
Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
4 Voisinhan minä myös puhua niinkuin tekin, jos te olisitte minun sijassani; voisin sommitella sanoja teitä vastaan ja ilkkuen nyökytellä teille päätäni,
Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
5 rohkaista teitä suullani ja tuottaa huojennusta huulteni lohduttelulla.
Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
6 Jos puhun, ei tuskani helpota, ja jos lakkaan, lähteekö se sillä?
Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
7 Mutta nyt hän on minut uuvuttanut. Sinä olet hävittänyt koko minun joukkoni
Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
8 ja olet minut kukistanut-siitä muka tuli todistaja-ja raihnauteni nousi minua vastaan, syyttäen minua vasten silmiä.
Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
9 Hänen vihansa raateli ja vainosi minua, hän kiristeli minulle hampaitansa. Viholliseni hiovat katseitaan minua vastaan,
Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
10 he avaavat minulle kitansa ja lyövät häväisten minua poskille; kaikki he yhtyvät minua vastaan.
Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
11 Jumala jättää minut poikaheittiöiden valtaan ja syöksee minut jumalattomain käsiin.
Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
12 Minä elin rauhassa, mutta hän peljätti minut, hän tarttui minua niskaan ja murskasi minut. Hän asetti minut maalitaulukseen;
Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
13 hänen nuolensa viuhuvat minun ympärilläni. Hän halkaisee munuaiseni säälimättä, vuodattaa maahan minun sappeni.
Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
14 Hän murtaa minuun aukon toisensa jälkeen ja ryntää kimppuuni kuin soturi.
Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
15 Minä ompelin säkin iholleni ja painoin sarveni tomuun.
Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
16 Minun kasvoni punoittavat itkusta, ja silmäluomillani on pimeys,
Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
17 vaikkei ole vääryyttä minun käsissäni ja vaikka minun rukoukseni on puhdas.
Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
18 Maa, älä peitä minun vertani, ja minun huudollani älköön olko lepopaikkaa!
Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
19 Katso, nytkin on minun todistajani taivaassa ja puolustajani korkeudessa.
Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
20 Ystäväni pitävät minua pilkkanansa-Jumalaan minun silmäni kyynelöiden katsoo,
Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
21 että hän hankkisi miehelle oikeuden Jumalaa vastaan ja ihmislapselle hänen lähimmäistään vastaan.
Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
22 Sillä vähän on vuosia edessäni enää, ja sitten menen tietä, jota en palaja."
Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
