Jobin 13
1 "Katso, kaikkea tätä on silmäni nähnyt, korvani kuullut ja sitä tarkannut.
Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
2 Mitä te tiedätte, sen tiedän minäkin; en ole minä teitä huonompi.
A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
3 Mutta minä mielin puhua Kaikkivaltiaalle, minä tahdon tuoda todistukseni Jumalaa vastaan.
Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
4 Sillä te laastaroitte valheella, olette puoskareita kaikki tyynni.
Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
5 Jospa edes osaisitte visusti vaieta, niin se olisi teille viisaudeksi luettava!
Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
6 Kuulkaa siis, mitä minä todistan, ja tarkatkaa, mitä huuleni väittävät vastaan.
Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
7 Tahdotteko puolustaa Jumalaa väärällä puheella ja puhua vilppiä hänen puolestaan;
Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
8 tahdotteko olla puolueellisia hänen hyväksensä tahi ajaa Jumalan asiaa?
Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
9 Koituuko siitä silloin hyvää, kun hän käy teitä tutkimaan; tahi voitteko pettää hänet, niinkuin ihminen petetään?
Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
10 Hän teitä ankarasti rankaisee, jos salassa olette puolueellisia.
Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
11 Eikö hänen korkeutensa peljästytä teitä ja hänen kauhunsa teitä valtaa?
Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
12 Tuhkalauselmia ovat teidän mietelauseenne, savivarustuksia silloin teidän varustuksenne.
A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
13 Vaietkaa, antakaa minun olla, niin minä puhun, käyköön minun miten tahansa.
Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
14 Miksi minä otan lihani hampaisiini ja panen henkeni kämmenelleni?
Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
15 Katso, hän surmaa minut, en minä enää mitään toivo; tahdon vain vaellustani puolustaa häntä vastaan.
Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
16 Jo sekin on minulle voitoksi; sillä jumalaton ei voi käydä hänen kasvojensa eteen.
Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
17 Kuulkaa tarkasti minun puhettani, ja mitä minä lausun korvienne kuullen.
Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
18 Katso, olen ryhtynyt käymään oikeutta; minä tiedän, että olen oikeassa.
Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
19 Kuka saattaa käräjöidä minua vastaan? Silloin minä vaikenen ja kuolen.
Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
20 Kahta vain älä minulle tee, niin en lymyä sinun kasvojesi edestä:
Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
21 ota pois kätesi minun päältäni, ja älköön kauhusi minua peljättäkö;
Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
22 sitten haasta, niin minä vastaan, tahi minä puhun, ja vastaa sinä minulle.
Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
23 Mikä on minun pahain tekojeni ja syntieni luku? Ilmaise minulle rikkomukseni ja syntini.
Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
24 Miksi peität kasvosi ja pidät minua vihollisenasi?
Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
25 Lentävää lehteäkö peljätät, kuivunutta korttako vainoat,
A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
26 koskapa määräät katkeruuden minun osakseni ja perinnökseni nuoruuteni pahat teot,
Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
27 koska panet jalkani jalkapuuhun, vartioitset kaikkia minun polkujani ja piirrät rajan jalkapohjieni ääreen?" -
Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
28 "Hän hajoaa kuin lahopuu, kuin koinsyömä vaate."
Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
