Jesajan 2
1 Sana, jonka Jesaja, Aamoksen poika, näki Juudasta ja Jerusalemista.
Az ige, melyet látott Jesájáhú, Ámócz fia, Jehúda és Jeruzsálem felől.
2 Aikojen lopussa on Herran temppelin vuori seisova vahvana, ylimmäisenä vuorista, kukkuloista korkeimpana, ja kaikki pakanakansat virtaavat sinne.
És lesz az idők végén, szilárdan fog állni az Örökkévaló házának hegye a hegyek élén és felülemelkedik a dombokon, és özönlenek hozzá mind a nemzetek.
3 Monet kansat lähtevät liikkeelle sanoen: "Tulkaa, nouskaamme Herran vuorelle, Jaakobin Jumalan temppeliin, että hän opettaisi meille teitänsä ja me vaeltaisimme hänen polkujansa; sillä Siionista lähtee laki, Jerusalemista Herran sana".
És mennek számos népek és mondják: Gyertek, menjünk föl az Örökkévaló hegyére, Jákob Istenének házához, hogy tanítson bennünket útjaira, hogy járjunk ösvényein! Mert Cziónból ered a tanítás és az Örökkévaló igéje Jeruzsálemből.
4 Ja hän tuomitsee pakanakansojen kesken, säätää oikeutta monille kansoille. Niin he takovat miekkansa vantaiksi ja keihäänsä vesureiksi; kansa ei nosta miekkaa kansaa vastaan, eivätkä he enää opettele sotimaan.
És ítél a nemzetek között és dönt a sok nép fölött; és összetörik kardjaikat kapákká és dárdáikat kacorokká; nem emel nemzet nemzet ellen kardot és nem tanulnak többé háborút!
5 Jaakobin heimo, tulkaa, vaeltakaamme Herran valkeudessa.
Jákob háza, gyertek, járjunk az Örökkévaló világosságában.
6 Sillä sinä olet hyljännyt kansasi, Jaakobin heimon, koska he ovat täynnä Idän menoa, täynnä ennustelijoita niinkuin filistealaiset, ja lyövät kättä muukalaisten kanssa.
Bizony elhagytad népedet, Jákob házát, mert tele vannak keleti babonákkal és kuruzslókkal, mint a filiszteusok, és idegenek szülöttjeivel érik be.
7 Heidän maansa tuli täyteen hopeata ja kultaa, eikä heidän aarteillaan ole määrää; heidän maansa tuli täyteen hevosia, eikä heidän vaunuillaan ole määrää.
Betelt országa ezüsttel és arannyal és nincs vége kincseinek, betelt országa lovakkal és nincs vége szekereinek;
8 Heidän maansa tuli täyteen epäjumalia, he kumartavat kättensä tekoa, sitä, minkä heidän sormensa ovat tehneet.
betelt országa bálványokkal, kezei műve előtt kiki leborul, az előtt, amit készítettek ujjai.
9 Silloin ihminen masentuu ja mies painuu maahan, mutta älä anna heille anteeksi.
Megalázkodott az ember, lealacsonyodott a férfi – ne bocsáss meg nekik!
10 Mene kallion kätköön, piiloudu maan peittoon Herran kauhua ja hänen valtansa kirkkautta pakoon.
Bemennek a sziklába, elrejtőznek a porba az Örökkévaló rémülete elől, felséges fényétől.
11 Ihmisten ylpeät silmät painuvat maahan, miesten korskeus masentuu, ja sinä päivänä Herra yksinänsä on korkea.
Az ember büszke szeme lealacsonyodik, és megalázkodik a férfiak kevélysége; és egyedül az Örökkévaló lesz magasztos ama napon.
12 Sillä Herran Sebaotin päivä kohtaa kaikkea ylpeää ja korskeata ja kaikkea ylhäistä, niin että se maahan painuu,
Mert napja van az Örökkévalónak, a seregek urának, minden büszke és magas fölött, és minden emelkedett fölött, hogy lealacsonyodjék;
13 kaikkia Libanonin setripuita, noita korkeita ja ylhäisiä, kaikkia Baasanin tammia,
a Libanonnak minden magas és emelkedett cédrusai fölött és Básánnak minden terebinthusai fölött;
14 kaikkia korkeita vuoria ja kaikkia ylhäisiä kukkuloita,
mind a magas hegyek fölött és mind az emelkedett halmok fölött:
15 kaikkia korkeita torneja ja kaikkia vahvoja muureja,
minden magas torony fölött és minden erősített várfal fölött;
16 kaikkia Tarsiin-laivoja ja kaikkea kallista ja ihanaa.
mind a Tarsis-hajók fölött és minden gyönyörű kép fölött.
17 Silloin masentuu ihmisten ylpeys, ja miesten korskeus painuu maahan, ja sinä päivänä Herra yksinänsä on korkea.
És megalázkodik az emberek büszkesége és lealacsonyodik a férfiak kevélysége, és egyedül az Örökkévaló lesz magasztos ama napon.
18 Mutta epäjumalat katoavat kaikki tyynni.
A bálványok pedig végképen eltűnnek.
19 Silloin mennään kallioluoliin ja maakuoppiin Herran kauhua ja hänen valtansa kirkkautta pakoon, kun hän nousee maata kauhistuttamaan.
És bemennek a sziklák barlangjaiba és a föld odvaiba az Örökkévaló rémülete elől és felséges fényétől, midőn fölkel, hogy megrettentse a földet.
20 Sinä päivänä ihmiset viskaavat pois myyrille ja yököille hopea-ja kultajumalansa, jotka he ovat tehneet kumarrettaviksensa.
Ama napon eldobja az ember ezüst bálványait és arany bálványait, amelyeket készítettek maguknak, hogy leboruljanak előttük, a vakondokoknak és a denevéreknek:
21 Ja he menevät vuorenrotkoihin ja kallionkoloihin Herran kauhua ja hänen valtansa kirkkautta pakoon, kun hän nousee maata kauhistuttamaan.
hogy behatoljanak a szirtek repedéseibe és a sziklák hasadékaiba az Örökkévaló rémülete elől és felséges fényétől, midőn fölkel, hogy megrettentse a földet.
22 Luopukaa siis ihmisistä, joilla on vain henkäys sieraimissa, sillä minkä arvoiset he ovat!
Hagyjatok föl az emberrel, kinek orrában lehelet van, mert mire becsülhető ő!
